Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Győri Enikő: Tizenöt kísérlet a szuverenitásvesztés ellensúlyozására. Nemzeti parlamentek az Európai Unióban
Győri Enikő Az ideális modell ismérvei A tizenöt modell egybevetése alapján fel lehet vázolni az ideális modellt, azaz meg lehet határozni, mik az ismérvei a hatékony és ésszerű parlamenti kontrollnak integrációs ügyekben. 1. A felkészülést érdemes megkezdeni még jóval a csatlakozás előtt, a modellt pedig be lehet üzemelni a tagfelvételi tárgyalások alatt. Nem lebecsülendő' azon felismerés pszichikai hatásának az értéke, hogy az unió senkinek a kedvéért nem változik meg; az acquis communautaire kötelező erejű, az egységes piachoz tartozás megköveteli a közösség érvényben levő szabályainak és elveinek fenntartás nélkül való elfogadását, a maximum pedig, amiről tárgyalni lehet az unióval, az az átmeneti időszakok tartalma és hossza, a mezőgazdasági kvóták nagysága, a bázisterületek, a támogatások és néhány kivételes esetben derogáció.15 Tekintettel az uniós döntéshozatal szilárd rendszerére, az EU-s történéseket közvetlenül nem fogják tudni meghatározni a nemzeti parlamentek; egyedül a közvetett, tehát a kormányokon keresztüli befolyásolásra nyílik mód. A parlamentek integrációs tevékenységét tehát a kormányok ellenőrzésére kell alapozni. Mindez igen fontos tanulságul szolgál az újonnan csatlakozott közép-és kelet-európai országok, s azok parlamentjei számára. A parlamenteknek idejekorán rá kell ébredniük arra, hogy egyrészt a kormányok európai szinten olyan kérdésekben is döntést hozhatnak majd a csatlakozás napjától, melyek hagyományosan a parlament törvényalkotói, költségvetési és szerződéskötési illetékességébe tartoznak, másrészt hogy ezeknek a döntéseknek a megváltoztatására nekik utólag nem lesz lehetőségük. Emiatt még a csatlakozás előtt hasznos kialakítani annak mechanizmusát, hogyan ellenőrzik majd a törvényhozások az integrációs ügyeket. Első lépésként a csatlakozási kérelem beadása parlamenti felhatalmazás alapján történjen, s ebben a törvényhozás adjon (hozzávetőleges) útmutatót a végrehajtó hatalomnak a tárgyalások fő kérdéseiben. A tárgyalások alatt a parlament tartson igényt a folyamatos konzultációra, s az érzékeny kérdésekben ex-ante eszmecsere folyjon a törvényhozás és a kormány között. Ennek a végrehajtó hatalom számára is több hozadé- ka is van; nem érheti később ugyanis az a vád, hogy valamit a parlament háta mögött intézett, s megkönnyíti a majdani ratifikációt. Másrészt Brüsszelben érvelhet azzal, hogy valamely kérdésben a parlament miatt nincs módjában engedni. Az 1995-ben csatlakozott három EFTA országban már a csatlakozási tárgyalások is szoros parlamenti ellenőrzés mellett zajlottak, így természetes volt, hogy a belépés után is folytathatták a kontrollt a törvényhozások. A tárgyalások alatti parlamenti szerep tehát predesztinálta a későbbi befolyást az integrációs ügyekre. 80 Külügyi Szemle
