Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után szak azt bizonyította, hogy valóban nagyon komoly különbség volt a Magyarországgal határos három délszláv állam értékrendje között, s ez, valamint az a tény, hogy a jugoszláv válság az 1945 utáni európai történelem egyik legsúlyosabb válsága volt, eró'sen meghatározta Magyarország mozgásterét is. Megítélésem szerint a magyar politikusok e nehéz idó'szakban arra törekedtek, hogy politikájuk összhangban legyen a nemzetközi közösség szándékaival, ugyanakkor igyekeztek ennek keretén belül képviselni a sajátos magyar érdekeket és elképzeléseket, néha önálló javaslatokkal is éltek. A kormányzat ezzel kapcsolatos külpolitikai törekvései már 1990 nyarán kirajzolódtak. 1990. június 21-én Jeszenszky Géza a Vajdaságba és Belgrádba látogatott, ahol találkozott a szerb vezetó'kkel, erró'l azonban nem közöltek részleteket.3 A következő napon Zágrábba utazott, ahol megnyitotta a magyar főkonzulátust, és találkozott vezető horvát államférfiakkal. A megbeszéléseken egyetértettek abban, hogy a kétoldalú együttműködést új, az addigiaknál magasabb szintre kell emelni, illetve, hogy ki kell terjeszteni a társadalmi lét széles területeire: a vállalatok, civil szervezetek, városok, iskolák és egyéb szervezetek közötti együttműködésére, az ezek közötti közvetlen kapcsolatra.4 Ez azt jelentette, hogy szakítani kívántak azzal a korábbi gyakorlattal, amikor Budapest horvátországi és szlovéniai kapcsolatait Belgrádon keresztül intézték. Antall József miniszterelnök pedig a Pentagonále találkozóján, amelyen természetesen Jugoszlávia képviselői is részt vettek, elmondta, hogy Magyarország az európai együttműködést nem csupán a gazdasági fejlődés érdekében kívánja felhasználni, de a térségben meglévő nemzetiségi problémák megoldására is.5 Ez a korábbiakhoz képest ugyancsak új külpolitikai szemléletmód felvázolását jelentette. 1990-ben még egy fontos diplomáciai esemény történt, Antall József meghívására Budapestre látogatott Ante Markovié, a jugoszláv föderáció miniszterelnöke. Antall elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy a volt szocialista országok miniszterelnökei közül „elsőként Jugoszlávia miniszterelnöke látogatott el Magyarországra. Úgy vélték, hogy a gazdaságot illetően a két országban hasonló folyamtok indultak el, bár Jugoszlávia némileg előbbre tart. Több fontos, a gazdasági együttműködésre vonatkozó témát tárgyaltak meg, igen beszédesnek tűnik azonban, hogy a két fél nem említette a politikai átalakulás témáját. Már ekkor kiderült, hogy a két ország között problémát jelent a Jugoszlávia terveiben szereplő drávai vízlépcső kérdése (Ezt a két ország között 1988-ban megkötött egyezmény irányozta elő, de az új magyar kormány aggódott a környezetvédelmi következmények miatt).6 A figyelem azonban 1990 végén, 1991 elején irányult igazán Jugoszlávia felé. Először a szlovéniai népszavazás eseménye volt az elemzések tárgya. Ez azt is jelentette, hogy immár nem csupán Jugoszláviát, mint egészet szemlélték, hanem egyre inkább az egyes köztársaságok is az érdeklődés középpontjába kerültek.7 A következő esemény pedig már nem csak a Magyarország és Jugoszlávia közötti viszonyt érintette, de erőteljes belpolitikai viszályt is kiváltott. 1991 januárjában, a jugoszláv felderítés által ké2004. tavasz-nyár 5
