Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
A Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a közbeszédben és a jogban azért hívják apostoli nunciusnak - és ezt látjuk viszont az Apostoli Szentszék nevében is - mert ez azt fejezi ki, hogy a pápa Péter-utódi feladatát (az egész egyház mint szakrális közösség javának munkálása) fejtik ki az adott területen vagy az adott kérdésben, vagyis szakrális feladatot látnak el. Most már világos - visszatérve a parlamenti felszólalásra hogy a külügyminiszternek a „Vatikán állam és az Európai Unió viszonyá"- ról kifejtett okfejtése nem létező külügyi relációt taglal. A Szentszék Európai Unió irányában kifejtett tevékenysége ugyanis egyházpolitikai természetű és nem állami, ezért a Szentszék végzi, és nem a Vatikán. Ezek a példák jól illusztrálják, hogy a Vatikán Városállam léte mekkora segítséget nyújt az egyháznak ahhoz, hogy könnyebben tudjon a világban szuverén cselekvőként jelen lenni. Összefoglalás: a Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a jogban A Vatikán Városállamnak nem az a funkciója, hogy természetes állam módjára, saját önvédelmi képességénél fogva megvédje az egyház központi hivatalait. Erre nyilvánvalóan képtelen is. A Vatikán, mint állam jellegű entitás, pusztán jelképezi, leírja, dekla- málja azt a szuverenitást, amivel a katolikus egyház önmagát minden földi hatalomtól függetlenül kormányozza, valamint emblematikusan megjeleníti azt az egyenrangú tárgyalási pozíciót, amivel más nemzetközi alanyokkal tárgyal. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az államok kormányzatai nem azért tárgyalnak a katolikus egyház legfőbb hatóságával mint egyenrangúval, mert a Vatikán kevesebb mint 0,5 km2 területe annyira meggyőző erőt képviselne. Ezért van az, hogy azok, akik a Szentszék nemzetközi jogalanyiságát a Vatikán Városállam állami kritériumoknak való megfeleléséből igyekeznek levezetni, azt tapasztalják, hogy elméleti modelljük gyakorlati beválása nem túl eredményes. Ugyanis a katolikus egyház államokkal való tárgyalási ereje a gyakorlatban jóval nagyobbnak bizonyul (jelenleg 174 országgal van diplomáciai kapcsolata, ami a világon a legtöbb90), mint ahogy az a Vatikán állami kritériumoknak való megfeleléséből (méret, védhetőség, természetes lakosság stb.) következne. 2004. ősz-tél 289
