Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
Rónay Miklós kapcsolatot, akkor - legalábbis nevében - a Vatikánnal is tárgyalhat. A szocialista országok például - a „vatikáni Ostpolitik" idején - névleg szintén mindig a Vatikánnal tárgyaltak és nem a Szentszékkel, jóllehet ugyanazokkal a hivatalokkal és személyekkel. Ez tehát egy eszköz a katolikus egyház kezében arra, hogy a nehezebb tárgyaló partnerekkel is tárgyalási helyzetbe lehessen kerülni. A városállam létének értelmét még egy-két gyakorlati jellegű példán szemléltetjük. Abban az esetben például, ha egy ország azért nem akarná meghívni a pápát,85 mert az állami szervek nem tudnák eldönteni, hogy hogyan fogadják ó't. Az adott országban ugyanis egyesek ideológiai problémát csinálhatnak abból, hogy a katolikus egyház fő- pásztorának nem járhatna ki az államfőknek kijáró protokoll.86 Nos, ilyenkor nincs probléma, ők a pápának megadott protokoll láttán úgy veszik az egészet, hogy azt úgy kapja, mint a Vatikán Városállam - világilag értelmezett - szuverénje. A protokoll után pedig leülnek vele tárgyalni most már mint a katolikus egyház legfőbb pásztorával, aki a területükön élő katolikus egyházrész fölött rendes kánoni joghatóságot gyakorol, és aki az ottani - mint minden - állammal szemben a katolikus egyház törvényes képviselője (napi szinten a nuncius). A Vatikánnak van néhány „saját" nemzetközi szerződése. Ezek olyan témában köttettek, melyek nem szakrális természetűek, vagyis nem a valamelyik ország területén élő egyházrész (ami szakrális közösség, és életét az egyetemes egyházjog szabályozza) és az adott állam közötti viszonyról szólnak. Azt látjuk tehát, hogy azokat a témákat, amelyekben nem az egyetemes kánonjog és valamely állam világi jogrendje kollíziójának kiküszöböléséről van szó (vagyis nem konkordatárius természetűek, amiket mindig a Szentszék „jegyez"), hanem valamilyen világi természetű probléma megoldásáról, azt nem a Szentszék köti, hanem a Vatikán Városállam. Ez annak a jogszabály-alkotási elvnek a következetes végigvitele, amit a Vatikán Alaptörvénye kihirdetésénél - hogy tudniillik az Acta Apostolicae Sedisnek csak a supplementumában jelent meg - is láttunk. Ilyen, a Városállam által kötött megállapodás például egy 1991-es szerződés arról, hogy az olasz állam a Vatikán rendelkezésére bocsátja a római pénzverde bizonyos kapacitását, hogy ott érméket verjen és forgalomba helyezzen vagy egy 2000-es szerződés a vatikáni euróérmék veréséről és forgalomba helyezéséről. Ez utóbbi címében is megjelenik - az esetleges félreértések elkerülése végett -, hogy a Vatikán Városállam nevében a Szentszék köti a szerződést (az Európai Unió nevében pedig az Olasz Köztársaság).87 Szintén nem szakrális cselekmény, hogy állandó jelleggel részt vesz a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség88 munkájában, ezért ezt névleg a Vatikán Városállam „jegyzi". Ellenben az Európai Unióhoz, illetve az ENSZ-hez már „szentszéki" nevet viselő megfigyelők mennek, hiszen az ő feladatuk az ezen szervezetek területén élő egyházrészek vallási életének biztonsága és nagyobb java, ami szakrális, egyházi cél.89 Ezt a feladatot pedig az egyetemes egyház nevében gyakorolják, amire annak kormányzata hatalmazta őket fel. Ugyanígy az államokhoz küldött szentszéki nagyköveteket 2 88 Külügyi Szemle
