Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
A Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a közbeszédben és a jogban A fenti formulában továbbá megfigyelhetjük, hogy nem a pápa az, aki a Városállamot tulajdonolja, hanem a Szentszék, vagyis az egyház kormányzata mint olyan.71 A „Szentszék tulajdona" formula alól egyetlen kivétel van, az utolsó, 26. cikk: „Olaszország még egyszer elismeri a Vatikán Városállamot a pápa [Sommo Pontefice] szuverenitása alatt." Annak, hogy egyszer ez a formula is megjelenik, szerintem az az oka, hogy ne lehessen nemzetközi jogilag úgy érvelni, hogy értelmezhetetlen, hogy a katolikus egyház kormányzata birtokol szuverén módjára egy területet. Ezzel tudniillik az egész szerzó'dést negálni lehetne, hiszen ehhez hasonló tulajdonos - valóban - nincs még egy a világon. Az egyház mint uralkodó módjára tulajdonló entitás tényleg sajátos (sui generis) jelenség, míg az, hogy egy személy - mint monarcha - tulajdonol egy területet, nemzetközi jogilag már evidens és nem támadható értelmezhetetlenséggel.72 Valószínűleg erre a formulára támaszkodnak - a másik négy eset figyelmen kívül hagyásával - azok a szerzők, akik azt mondják, hogy a pápa egyrészt világi szuverén módjára uralkodik a Vatikán fölött, és e mellett főpásztora az egyháznak, így az egyház és a Vatikán Városállam perszonáluniót alkotnak. Ezzel szemben több érvet is fel lehetne hozni, de elég annyi, hogy a belső jogi szerkezet a Városállam egyértelmű alárendeltségét támasztja alá, és - mint láttuk - ez nemzetközi jogilag is értelmezhető. Az egyházi fél jogelméleti szemlélete tehát ebben az esetben is megjelenik a szerződésben: hangsúlyosabbnak akarta azt a formulát, hogy a Szentszék tulajdonolja a Vatikánt, ezért szerepel a 26. cikk előtt négyszer is a szentszéki tulajdonlási formula, és csak az ellenvetések kiküszöbölésére vették be a pápai tulajdonlási formulát. Azt azonban meg lehet figyelni, hogy a nemzetközi jogi kézikönyveknek a Szentszék nemzetközi jogalanyiságáról szóló részei a lateráni szerződés megkötése után attitűdöt váltottak.73 Addig is és utána is megoszlottak a vélemények, de a szerződés megkötése után az átlag határozottan az igenlő tendencia irányába mozdult el. Ez igen meglepő, ha látjuk hogy a Vatikán Városállam államiságának a Szentszék nemzetközi cselekvőképességére nincs hatása sem az egyház saját szemléletében, sem a külügyi gyakorlat szempontjából (lásd római kérdés). Szoros értelemben kizárólag a nemzetközi jog mint olyan logikai rendszerén belül van relevanciája. Azonban, ha külügyi szempontból tekintjük az egész szituációt, amibe a nemzetközi jogászok elméletei is benne vannak, akkor világos, hogy az egyház számára fontos volt, hogy a nemzetközi jogi ellenvetések elméleti ereje gyengüljön. A nemzetközi jogi kézikönyvek modelljei A nemzetközi jog teoretikus alapállása az, hogy a nemzetközi jog elsődleges alanya az állam, a többi entitás pedig annyiban alany, amennyiben az államiság kritériumait kielégíti vagy valamelyik állam létrehozza stb. Ezért aztán abba a kísértésbe esnek, hogy a Vatikán Városállam államiságából, esetleg a régi Pápai Államból vezessék le a Szentszék diplomáciai, nemzetközi jogi de facto jelenlétét és tevékenységét.74 Történetileg igyekeznek megközelíteni a helyzetet, és azt mondják, hogy a Pápai Állam korábban a nemzetközi közösség jelentős tagja volt, a Vatikán pedig ennek valamilyen túlélése 2004. ősz-tél 285
