Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
Rónay Miklós nélkül is képes szuverén módjára tárgyalni,64 másrészt rossz úton járnak a nemzetközi jogászok, amikor a Szentszék nemzetközi jogalanyiságát a Vatikán Városállam létéből, állami kritériumoknak való megfeleléséből próbálják levezetni. Az ex now létrehozás még többször is előjön a szerződésben, hogy kétségtelen legyen a felek szándéka.65 Érdemes megfigyelni a „Szentszék tulajdonjoga a Vatikán fölött"66 fordulatot. Nem arról van szó, hogy az egyezmény által a Szentszék területe nulláról 44 hektárra nőtt volna (vagyis annektálta volna a Vatikánt), ahogy az államok szereznek meg egy-egy területet, hanem hogy a Szentszék, mint nem területi természetű entitás, tulajdonba szerzett egy területi természetű entitást, a Vatikánt. Ez így nemzetközi jogilag nehezen értelmezhetőnek tűnik, de ha megnézzük azt a párhuzamos fogalmazást, amelyet az egyezmény Olaszország területi szerzeményével kapcsolatban használ, annak alapján ezt is köny- nyebben tudjuk majd értelmezni. Abban a formulában, ahol a Szentszék elismeri Róma annexióját, azt olvassuk, hogy „[elismeri ...] Róma annexióját az Olasz Királysághoz, a Savoyai-ház dinasztiája alatt".67 Valószínűleg úgy értelmezik a felek, hogy a Szentszék is úgy viszonyul a Vatikán Városállamhoz, ahogy a Savoyai-dinasztia az Olasz Királysághoz. A monarchikus szuverén (az uralkodó személye) és országa viszonya mint modell már nemzetközi jogilag is világos. Noha ma már egy kicsit elavult, akkor endemikus volt, és ma is érthető. Azt mindenesetre világosan kifejezi, hogy a Szentszék egyrészt bizonyos távolságot tart a Vatikántól, másrészt azt úgy tulajdonolja, mint egy monarcha, vagyis mint egy személy az országát. A Szentszék és a Vatikán tehát semmi esetre sem azonos vagy egyetlen entitás, hanem uralkodó és állama közötti természetű, tulajdonjogi jogviszony van köztük.68 Ez nemzetközi jogilag nem keletkeztet kifelé kettős nemzetközi személyiséget, hiszen az uralkodó és az állama sem dupla nemzetközi entitás, hanem egyetlen. Végül is azt látjuk, hogy a Szentszéknek sikerült olyan szerkezetet találni és a lateráni szerződésben elfogadtatni, amivel a nemzetközi szerződésbe is átviszi - és így a nemzetközi jog számára is értelmezhetővé teszi - azt az egyházjogi szemléletet, hogy a Vatikán Városállam a szakrális egyházi alkotmányos szerkezettől idegen, annak elkülönítetten, szervetlenül kapcsolódó függeléke. Ebből következően pedig a nemzetközi jogi kézikönyveknek tudniuk kell értelmezni69 azt, hogy 1. a Szentszéknek nincs területe,70 de 2. tud szerezni (illetve elveszíteni) területtel rendelkező, állam természetéi tulajdont, 3. ami tőle - jogilag értelmezhető módon - különbözik. Ezt az „uralkodó és állama" értelmezést aztán persze lehet olvan „modell" módjára tekinteni, ahogy a Szentszék és a Vatikán Városállam viszonyát jellemző székhely-egyezmény, dependens állam stb. modellek. Lehet, hogy ez az „uralkodó és állama" értelmezés eléggé erőltetettnek tűnik, de legalább egy nemzetközi szerződés pozitív szövegének értelmezéséből ered, amiben az egyik fél maga a Szentszék volt, vagyis vélhetően legalábbis nem lesz ellenére ez az értelmezés. Semmiképpen nem gondolom azonban azt, hogy ez minden lehetséges felvetést előre megmagyarázna. 284 Külügyi Szemle
