Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
A Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a közbeszédben és a jogban vagyis nem lehet belőle „emigrálni". Amikor ugyanis az egyetemes egyházjogban területről, területiségről van szó (például joghatóság területi definiálása stb.), akkor nem a Vatikán területét értjük alatta, hanem az egyház működési területét, vagyis az egész világot, úgy, ahogy azt a már felépült egyházi közigazgatás területi egységei tagolják. A Vatikán - mint mozdíthatatlan független (pontosabban csak az egyháztól függő) terület - által a Szentszéknek nyújtott védelem tehát ezt a szabadságot még korlátozza is. A lateráni szerződés a Vatikánnak sérthetetlenséget biztosít.57 A sérthetetlenség garantálására nemzetközi jogilag mindig kell néhány szavatoló nagyhatalom vagy egy szavatoló hegemén. Szó szerint azonban a szövegben nincsen garancia (tudniillik hogy Olaszország szavatolja vagy garantálja a sérthetetlenséget), csak az, hogy a Vatikán sérthetetlen. Viszont éppen a terület kicsiny voltából adódik, hogy katonailag lehetetlen úgy megvédeni Olaszország Vatikán körüli részét, hogy a Vatikánt közben meg ne védenék.58 Elvileg a Szerződésben van egy átrepülési tilalom,59 ez azonban a gyakorlatban csak a menetrend szerinti járatokra vonatkozik, hiszen háborús helyzetben egy ilyen kis terület fölötti légteret nyilvánvalóan nem lehet katonai gépekkel kikerülni. Nézetem szerint azért választották ezt a pusztán a gyakorlatban szavatolt, de jogilag nem szavatolt semlegességi formulát, mert ha a nagyhatalmak explicite szavatolnák a sérthetetlenséget,60 az megint némi jogi függést, kitettséget jelentene a Vatikán számára, így nem csak az egyháztól függne. A Vatikán sérthetetlenségét így mutatis mutandis az a NATO szavatolja61 (amely, mint katonai szövetség, kétségtelenül hegemón), amelynek Olaszország kezdettől tagja. Az tehát, hogy a Vatikán a tőle elvártakat a jövőben hosszabb időn keresztül teljesíteni lesz képes, biztosítottnak látszik. A lateráni szerződés Az 1929. évi lateráni szerződés62 egyrészt lezárta a római kérdést (a Szentszék elismerte Róma annexióját), másrészt ex novo63 (újként) konstituálta a Vatikán Városállamot. Ez az ex novo létesítés az egyházi félnek több szempontból is fontos volt: 1. ezáltal világos, hogy a Vatikán Városállam nem jogutódja a korábbi Pápai Államnak; 2. világos (Olaszország elismeri), hogy a római kérdés (1870-1929) idején a Szentszéknek nem volt nemzetközi jogilag értelmezhető területi birtoka. ad 1. Az első pont következményeként egyrészt nyilvánvaló lett, hogy a nemzetközi közjogászok hibás úton járnak (pozitív nemzetközi szerződésbe ütköző módon értelmezik a helyzetet), amikor a Vatikánt a Pápai Állam valamilyen túléléseként vagy renovációjaként kívánják eredeztetni, másrészt ezzel ki lehetett védeni a történelmi előzményekre hivatkozó esetleges követeléseket, ad 2. A második pont következményeként pedig egyrészt megkérdőjelezhetetlen, hogy a római kérdés idején a Szentszék úgy tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat - sőt diplomáciai kapcsolatainak száma ez idő alatt a duplájára emelkedett -, hogy nem volt nemzetközi jogilag értelmezhető birtoka, vagyis terület 2004. ősz-tél 283
