Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
Rónay Miklós rinti szuverenitáskritériumokat is felmutatja, amihez pedig - a nemzetközi jogban klasszikusan - az államiság kritériumait teljesíteni kell.43 A Vatikán államcélja nem más, mint hogy ezt kölcsönözze az egyháznak.44 Abból, hogy az egyház akarta a Vatikán Városállam létesítését, mégpedig azért, hogy azáltal a nemzetközi jogi érthetősége növekedjen, hogy ezáltal „magyarázza önmagát", arra következtethetünk, hogy nemzetközi jogi definiálódását az állam nemzetközi jogi koncepciójának módjára - és nem más, például a nemzetközi szervezet koncepciójának módjára - akarta. Ebbó'l következően ma - amikor a nemzetközi szervezeteknek már széles körű nemzetközi közjogi cselekvőképességük van - is azt kell, hogy mondjuk: az egyház nem a nemzetközi szervezetek módjára, hanem az államok módjára alanya a nemzetközi jognak. Az egyháznak ezt a választását nem csak az indokolja, hogy akkoriban a nemzetközi szervezetek nemzetközi cselekvőképessége még igen korlátozott volt, és hogy ennél többet akart. A Szentszék ma is ezt választaná. Ugyanis a nemzetközi jogban az állam az a jogi koncepció, amelyiknek a jogalanyisága 1. eredeti, és 2. nem a nemzetközi jog szférájában alapozódik meg. Vagyis az egyház „nemzetközi jog előttiségét"45 pont az állam nemzetközi jogi fogalma demonstrálja, ábrázolja46, alkalmas módon, kifejezően: 1. szakrális eredet, 2. auctoritatem superiorem non recognoscensi7 (tehát szuverén) igényű nemzetközi jelenlét. Az egyház számára a Vatikán mint állam „nehezen kezelhető" elem, mert gondolkodási rendszerén kívüli (extrateologikus) fogantatású, ahogy azelőtt a Pápai Állam is az volt. Ezért „lóg ki" a vatikáni jogrend a nála nagyságrendekkel nagyobb egyetemes egyházi jogrendből, és ezért illeszkedik hozzá olyan szervetlenül. Az Államtitkárság alá történt besorolása pedig az egyház szakrális és a Vatikán állami természetű jogrendje közötti egyértelmű fölé-alá rendelődés irányát írja le. Összefoglalva tehát, a Vatikán Városállam államcélja az egyház java (és nem önmagáé), megmaradásának alapja pedig az, hogy az egyház akarja a létét, mert hasznos neki (nem teológiai, hanem nemzetközi jogi kompatibilitási célból). Az - nézetem szerint - már másodlagos kérdés, hogy ezt a viszonyt milyen nemzetközi jogi modellel írjuk le: úgy, hogy a lateráni szerződés székhelyegyezmény, és így a Vatikán területe az egyház központi hatóságainak székhelye, vagy úgy, hogy a Vatikán dependens (függő, vazallus stb.) állama a katolikus egyháznak. Ez a modellalkotás már másodlagos; szerintem egyébként kettejük viszonya mindkét modellel eléggé jól szemléltethető.48 A lényeg azonban mindössze az, hogy a Vatikán és az egyház között a viszony aszimmetrikus, vagyis egyértelmű alá-fölé rendeltségi viszony van, amiben a Vatikán Városállam eszközszerű szerepet játszik. Ha a külügyminiszteri nyilatkozat kettős külügyi vonalvezetés - melyek egymással még konkurálhatnak is - tézisét tekintjük, gyakorlatilag egy kettős nemzetközi jogalanyiságra irányuló elmélet vázlatát láthatjuk magunk előtt. Erre azonban több, önmagában is elégséges lehetetlenítő ellenérvet lehet felhozni. Először (akarat és érdek szempontjából): 280 Külügyi Szemle
