Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Rónay Miklós: A Szentszék és a Vatikán Városállam viszony a közbeszédben és a jogban
A Szentszék és a Vatikán Városállam viszonya a közbeszédben és a jogban legfontosabb az a nemzetközi jogon kívüli érv, hogy az államot fenntartó akarat akarja-e a kettős alanyiságot.49 Nos, az egyháznak egyrészt teológiailag nem hivatása, hogy államot tartson fenn, másrészt nem is érdeke, hogy egy tőle bizonyos önállósággal rendelkezőt hívjon életre. Hiszen még a Vatikán fenntartása sem tartozik a szakrális hivatásához.50 Másodszor (nemzetközi közjogi szempontból): a nemzetközi jog nem tudná ezt a kettősséget kezelni. Az egyház nemzetközi jogi jelenléte éppen elég „sui generitás", a kettős alanyiság már tényleg sok volna. Persze a nemzetközi jog származékos természetéből következően ha egy politikai entitás elég erős ahhoz, hogy akaratát megvalósítsa, akkor azt a nemzetközi jog előbb utóbb beveszi a rendszerébe. A kettős jogalanyiságot azonban az egyház sem akarja, tehát senkinek sem érdeke. Harmadszor (államelméleti szempontból): az államcélnál leírtak értelmében, a Vatikán szorosan kötődik az egyházhoz, azt mindössze deklamálja, segíti, nélküle nem képes létezni. Független, pláne az egyházéval konkuráló külügyi vonalat tehát nem vihet. Negyedszer (egyházi alkotmány- jogi szempontból): a belső jogszabályok vizsgálatánál láttuk, hogy a Vatikán szabályozása eleve olyan, hogy fölötte az egyház prevalenciája megkérdőjelezhetetlen legyen, s így önálló cselekvésre eleve képtelen legyen. Nemzetközi politikaelméleti tárgyalásmódban itt arról van szó, hogy valamely nem szakrális természetű eszközt az egyház - megfelelő „külügyi menedzseléssel" - szakrális célra használ fel. Vagyis a Vatikán, mint közvetlen értelemben vagyon jellegű eszköz, megfelelő külügyi, nemzetközi jogi és belső jogi technikákkal (nemzetközi szerződés által állam jellegű entitásként definiáltatni, nemzetközi szervezetek tagjává tenni, nemzetközi szerződéseket a nevére írni, alaptörvényt adni neki stb.) olyan nemzetközi politikaelmé- letileg és nemzetközi jogilag is értelmezhető eszköz jelleget kap, mellyel az egyetemes egyház képes nehezebben kikerülhetővé tenni azt az igényét, hogy más nemzetközi jogalanyokkal szemben, állam módjára értelmezhető nemzetközi aktorként léphessen fel. Ettől persze az egyház, mint olyan, természete nem változik meg (szakrális eredet, szakrális cél stb.), sőt az egyház nem is hajlandó szakrális természetén változtatni (erre képtelen is volna) vagyis az államokhoz hasonlóbbá válni. Éppen arról van itt szó, hogy a Városállam olyan eszköz, amelyet az egyház úgy képes külügyi erővé transzformálni, hogy közben önnön szakrális természete érintetlenül marad. Éppen ezért van a Városállam jogrendje és az egyetemes egyház szakrális jogrendje között az a beszédes alá-fölé rendeltségi viszony. A Vatikán Városállam és az államiság kritériumai Arról sok írás látott napvilágot - főleg a lateráni szerződés megkötése körüli időszakban -, hogy a Vatikán Városállam teljesíti-e az államiság nemzetközi jogi feltételeit.51 Ezzel most nem szeretnék részletesen foglalkozni, röviden annyit, hogy szerintem önmagában nem teljesít minden kritériumot.52 De ennyi elvárás nincs is a Vatikán felé. Mindössze az a feladata, hogy kizárja, hogy más szuverén a területi fennhatóság igényével léphessen föl az egyház kormányzatával szemben, ami - a római kérdés (1870-1929) idején tapasztaltuk - önmagá2004. ősz-tél 281
