Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András ta meg. Már jóval a hivatalos elnökség július 1 -jei megkezdése előtt megindult a gyakorlatba való átültetés. Spanyolország számára ez lényegi kérdés volt, és tudtuk, hogy az előzó' elnökségek nagyon jó előkészítésével tudjuk elérni a meghatározott célokat" (Westendorp [1996a] 19. o.). A kapcsolatok dinamizmusát elősegítő előzetes munka egyik legfontosabb referenciapontja az 1995. június 24-25-i korfui csúcs39 (EC [1994a]) volt, amely alapján sikerült jelentős eredményeket elérni a latin-amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzésében. A korfui csúcs óta az EU-Latin-Amerika politikai párbeszéd új együttműködési formákban jelentkezett, amire addig nem volt példa a kétoldalú kapcsolatok történetében. Állandóvá váltak a megbeszélések az unión belül és a latin-amerikai kormányok közt a politikai és gazdasági közeledéssel kapcsolatos együttes stratégiákról. A tárgyalások dinamikája fékezni látszódott az EU belső ügyei miatt, azonban a spanyol segítséggel újra lendületet vett. A latin-amerikai dosszié különleges figyelmet kapott spanyol részről, s sok témát sikerrel le is zártak. A spanyol elnökséget megelőző francia és német elnökségek alatt Spanyolország mozgásba hozta a Mercosur-témát. A tárgyalások a spanyol elnökség alatt előrehaladtak, s a megállapodást40 (OJ [1996]) 1995. december 15-én, a madridi ET-n aláírták. „A keretmegállapodás az első lépés a két régió közötti kapcsolatok erősítésében. A második, mint hosszú távú cél, az EU-Mercosur interregionális társulás lesz" (Westendorp [1996] 21. o.). A szabadkereskedelmi térség 2005-ös megvalósításának célul kitűzése történelmi jelentőségű lépés volt. Ez az első alkalom, hogy az EU olyan regionális csoportosulással írt alá egy megállapodást, amellyel nincs közös határa. Chile megerősítette azon óhaját, hogy az EU-val társulási (szabadkereskedelmi) megállapodást kössön. A bizottság azonban igyekezett a tárgyalás előfeltételeként szabni Chile Mercosur-tagságát. Spanyolország az elnöksége előtti hónapokban nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy meggyőzze a bizottságot és a tagállamokat, hogy érdemes Chilével a Mercosurtól függetlenül is megállapodást kötni, mivel Chile a térség egyik legnyitottabb s alacsony vámszinttel rendelkező gazdasága. A spanyol erőfeszítések megjelentek az esseni ET végkövetkeztetéseiben41 (EC [1994b]), végül, a bizottság által elkészített új szerződésre vonatkozó megbízási projektben (OJ [1995]) kristályosodtak ki, amelyet az 1995. december 21-i ET-n elfogadtak. A tárgyalási mandátum mindkét fél politikai akaratát kifejezte, miszerint megvalósítandó a politikai és gazdasági társulás.42 Emellett 1995. december 18-án közös nyilatkozatot írtak alá Madridban az EU és Chile közötti politikai párbeszédről. Mexikó is benyújtotta a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló kérelmét az EU- hoz, amelyet Madrid kezdettől fogva támogatott. Spanyolország azt szerette volna elérni, hogy a Mexikóval kötendő társulási megállapodás tárgyalási mandátuma a spanyol elnökség alatt jöjjön létre. Ez nem így lett, de Spanyolország sokat elért a tanácsi csoportok szintjén. A madridi ET végkövetkeztetéseiben felhívta a tanácsot és a bizott248 Külügyi Szemle
