Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában gok nem voltak hajlandók politikai szintre vinni az adósság problémáját, s elkerülték, hogy a téma bárhol a napirendi pontok közé kerüljön. A spanyol elnökség kitartása azonban elérte, hogy az Ecofin-ülésen tárgyaljanak a témáról, ahol a tagállamok végül megegyeztek abban, hogy megfontolnak minden olyan megoldást, amely az adósság önkéntes csökkentéséhez vezet, így támogatva a nemzetközi pénzintézetek és a hitelező kormányok, bankok erőfeszítéseit a probléma sürgős megoldására. Az elnökségi következtetésekben38 megerősítették az Ecofin-ülés határozatait.(Del Arénái [1990]). Az első spanyol elnökség eredményei felülmülták a tagországok várakozásait. Az eredmények azonban mégis inkább a belső európai építkezésre összpontosultak, az EK legfőbb prioritásaira: az egységes piac létrehozására és a gazdasági unió jövőjére (CELARE [1996] 40. o.). Latin-Amerika vonatkozásában csak részleges eredményeket sikerült elérni, a külső adósság és Közép-Amerika pacifikációjának kérdésére összpontosítani, megháromszorozva a támogatást Közép-Amerikának. Az EK-Latin-Amerika kapcsolatokban progresszív javulás állt be a térség gazdasági és politikai helyzetének fejlődése következtében. A kilencvenes években a Rio Csoport mint a latin-amerikai térség szócsöve mellett más regionális integrációs csoportosulások is megjelentek (Andok-paktum, Caricom, Mercosur, MCCA), amelyeket az európai oldal pozitívan fogadott. A kapcsolatok a bizottság új irányelvei az 1991-1995-Ös időszakra dokumentum (COM [1990]) tanácsi elfogadásával mélyültek el. Az EK-val való kapcsolatok az együttműködési megállapodások kiszélesítésével, az úgynevezett harmadik generációs szerződésekkel konkretizálódtak. A kilencvenes években a politikai párbeszéden belül a közös problémákra (kábítószer-kereskedelem, környezetvédelem, nemzetközi terrorizmus) kerestek együttes megoldást, főleg a politikai-társadalmi struktúrát befolyásoló területeken, a demokrácia konszolidálásában, a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység témakörében. 1995-ben Spanyolország másodszor látta el az ET-elnökséget, amikor a közösségen belüli feladatok összetettsége az európai építkezés kihívásaként jelent meg. A maastrichti szerződéssel a tagországok megpróbálták előrevinni az EU nagy céljait, a politikai és a pénzügyi uniót. A balkáni háború azonban felszínre hozta az európai külpolitika terén megmutatkozó tapasztalatlanságot. Hiányzott a politikai akarat, hogy az unió a súlyának megfelelő, egységes külső képet mutasson. Úgy tűnt, hogy az EU nem éri el a makrogazdasági és strukturális konvergenciát az Európai Monetáris Unió (EMU) harmadik fázisához. Minden abba az irányba mutatott, hogy az EU valószínűleg a latin-amerikai kapcsolatai helyett a belső problémáira összpontosít. Spanyolország, az előző elnökségéhez hasonlóan, megfelelő környezetet talált ahhoz, hogy a latin-amerikai szükségleteket a közösség külügyi érdekeihez közelítse. „A spanyol elnökség nagyon ambiciózus programmal állt elő Latin-Amerikával kapcsolatban, mely a két kontinens kapcsolatainak elmélyítését és szorosabbra fűzését céloz2004. ősz-tél 247
