Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Drexler András: Latin-Amerika szerepe a spanyol külpolitikában és Spanyolország EK-csatlakozásának hatása a latin-amerikai kapcsolatokra
Drexler András kivétel. A tárgyalások kezdetétől fogva a közösség tudatában volt annak, hogy Latin- Amerikát be kell vonnia külpolitikai tematikájába. Spanyolország a Latin-Amerikához fűződő privilegizált kapcsolatait vitte be a közösségbe, azt, amit történelmén, nyelvén, kultúráján és a térséghez fűződő érdekein és kötelékein keresztül mindig is fenntartott. Ez egyben külpolitikájának kulcskérdése is volt. A demokrácia kibontakozásával ezek a kapcsolatok új jelentést kaptak, a retorikai megközelítés helyett valós együttműködés kialakítására törekedtek (Del Arenal/Nájera [1989]). A González-kormány a csatlakozási tárgyalások megkezdésével párhuzamosan igyekezett a Latin-Amerika-politikának is új lendületet adni. Az Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulója - a két világ találkozása ünnepség 1992-es perspektívája új lehetőségeket biztosított a latin-amerikai kapcsolatokban. A spanyol Latin-Amerika-politika retorikai jellegét konkrét, realista, szolidáris cselekvésre kívánta átalakítani. Ennek következtében új, a spanyol lehetőségekhez szabott realista irányt fogadtak el, amely a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszával és magával a csatlakozással esett egybe. Ennek köszönhetően Latin-Amerika állandó jelleggel szerepelt a csatlakozási tárgyalásokon, és folyamatosan napirenden volt a belépés után is (Del Arénái [1990]). Ez a törekvés nem felelt meg a spanyol gazdaság érdekeinek, hanem mindenekelőtt politikai, kulturális és presztízsszempontból volt fontos Spanyolországnak. A csatlakozással nem feledkezhettek meg e fontos külpolitikai dimenzióról, bár a közösségnek nem volt külkapcsolati prioritása Latin-Amerika (Sotillo/Nájera/Muniz [1989] 23-55. o.). A csatlakozással egyrészt nőtt a spanyol politika és külpolitika s ezzel együtt a Latin-Amerika-politika jelentősége, másrészt pedig sikerült elérni, hogy az EK nagyobb figyelmet fordítson Latin-Amerikára. Az EK Latin-Amerika-politikájában bekövetkezett változás azonban sokkal mélyebb okokra vezethető vissza, mint csak magára a spanyol csatlakozásra, annak ellenére, hogy az nagymértékben hozzájárult a kapcsolatok fejlődéséhez. A spanyol csatlakozás kedvező környezetet biztosított a latin-amerikai kapcsolatokhoz, amelyben kulturális, politikai és biztonsági okok is szerepet játszottak. Kulturális szempontból Európa nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy Latin-Amerika lényegében ugyanazt a kultúrát, az emberi jogok tiszteletén alapuló értékeket képviseli, mint Európa. Latin-Amerika az európai érdekek fontos része, és egy közös, globális vízión keresztül a nyugati világ stabilitását és befolyását erősíti, valamint kölcsönösen hűséges szövetségest találnak egymásban a jövő építéséhez (Yánez- Barnuevo [1986] 244. o.). Politikai szemszögből mindkét fél érdeke a két térség közötti új, együttműködésen alapuló kapcsolati keret létrehozása, amely lehetőséget biztosít a két fél autonómiájának kiszélesítésére, kielégítve azt a vágyat, hogy a nemzetközi színtéren jelentősebb szerepet játsszanak, s egyidejűleg lehetővé váljon a nemzetközi kihívásokra való közös válaszadás (De la Iglesia [1988] 260. o.). 240 Külügyi Szemle
