Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Gergely: Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton
Kérdőjelek az iraki háborúhoz vezető úton Igazán zavarba ejtő az lehet azonban az érintett kormányok számára, hogy saját ellenőreik sem voltak mindeddig sikeresebbek az ENSZ szakértőinél - pedig elmondható, hogy a kutatás során mindent megtettek, hogy az iraki fegyverkezésre terhelő bizonyítékokat találjanak. Még meg sem kezdődtek a hadműveletek, de a 20-as harccsoportnak (Task Force 20) nevezett egység emberei már megkezdték tevékenységüket mélyen az iraki vonalak mögött. Nem ismert, hogy hány főt számlált összesen ez a néhány fős különleges műveleti egységekben bevetett alakulat, de tény, hogy feladataik között, a szokásosan a mélységi felderítőknek adottakon túl, szerepelt a tömegpusztító fegyverek felkutatása is. Közvetlenül a harcoló alakulatok mögött haladtak az objektumátvizsgáló csoportok (Site Survey Team - SST), amelyek létszáma összesen körülbelül száz főt tett ki - ez nagyjából megegyezik az UNMOVIC ellenőreinek létszámával - és általában négy csoportra osztva tevékenykedtek. Csoportonként eredetileg hat vegyifegyver-szakértő volt, később, amikor a hangsúly eltolódott az emberi jogi sérelmek kivizsgálására, e szám kettőre csökkent. A 75-ös harccsoport (75th Exploitation Task Force - XTF) volt a vizsgálat következő lépcsője, amely szintén négy csoportra osztva dolgozott, de összlétszáma megközelítette a hatszáz főt. Az SST-hez hasonlóan ők is csak júniusig tevékenykedtek a hadszíntéren, és küldetésük vége felé egyre többször láttak el ők is nem tömegpusztító fegyverekhez kapcsolódó vizsgálatokat. Miután mindezen vizsgálódások nem vezettek eredményre, 2003 júniusától az Iraki Felmérőcsoport (Iraq Survey Group - ISG) vette át a kutatást. 1300-1400 fős létszámával messze túlszárnyalt bármilyen eddigi, Irakban kutató csoportot, és felszerelése is jobb volt minden eddiginél. Nemcsak amerikaiak, hanem britek és ausztrálok is részt vettek munkájában. Vezetője David Kay volt, aki amikor decemberben, visszatért Irakból, meg volt győződve arról, hogy Iraknak nem voltak tömegpusztítófegyver-készletei. Ráadásul az azóta pozíciójáról lemondott Kay szerint a kutatás meglehetősen alapos volt, szerinte a fellelhető bizonyítékok nyolcvanöt százalékát megtalálták az ellenőrök.^ Hozzátette mindehhez azt is, hogy szerinte magának Szaddám Huszeinnek is hazudtak beosztottjai a tömegpusztító fegyvereket illetően, vagyis a diktátor hihette, hogy azok léteznek.56 A következmények Mint már említettem, sokkal többről van szó, mint csupán arról, valóban voltak-e Iraknak tömegpusztító fegyverei, illetve hogy hagyni kellett volna-e, hogy fennmaradjon Szaddám Húszéin rendszere. Természetesen annak csak örülhetünk, hogy egy diktátorral kevesebb veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, illetve hogy Irakban 2004. ősz-tél 22 9
