Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Keller Krisztina választási kampányban szinte semmilyen szerepet nem játszott. Az 1998. november 20- án aláírt koalíciós megállapodás azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a hangsúlyok eltolódtak. Más külpolitikai témák kerültek előtérbe, és más megoldások vetődtek fel; a tartalom kérdésében elsősorban biztonságpolitikai, fejlődéspolitikai, emberi jogi és külgazdaság-politikai tekintetben került sor irányváltásra. A Gerhard Schröder vezette koalíciós kormány felismerte, hogy a mai konfliktusok kizárólag katonai eszközökkel, utólagos reagálással már nem oldhatók meg; „az erő joga" helyébe a „jog erejének" kell lépnie, a konfliktuskezelésben pedig a „jobb megelőzni a problémákat, mint gyógyítani" axiómának kell meghatározóvá válnia. A koalíciós szerződés biztonságpolitikai vezérfonala ezért a „jog erősítése" és a „konfliktusok megelőzése" lett. Ennek jegyében a két párt az EBESZ megerősítéséért (a kötelező érvényű döntőbíráskodás elfogadásáért és nemzetközi rendőri erők létrehozásáért), a gazdasági szankciók foganatosításához szükséges eszközrendszer kialakításáért, a fejlődő országoknak nyújtott támogatás növeléséért, a tömegpusztító fegyverek teljes megsemmisítéséért, a fegyverexport korlátozásáért, a békemissziókban részt vevő civilek képzési lehetőségének megteremtéséért, a békekutatás pénzügyi támogatásának javításáért, valamint a Bundeswehr modern, hatékony, demokratikus és alkotmányos struktúrájának kialakításáért szállt síkra. A kormányváltás egyértelműen generációs váltást, új külpolitikai stílust is jelentett. A jelenlegi koalíció miniszterei már nem élték át személyesen a hitleri diktatúrát, számukra a két világháború és a kettő közötti korszak már „csak" történelem. Ők maguk, politikájuk, reflexeik és így az általuk vezetett ország is egyre jobban közelít a „norma- litás" felé; Németország egyre inkább súlyának és felelősségének megfelelően viselkedik. Az új, „ártatlan" politikusi generáció sem beszél azonban arról, hogy le kellene zárni az említett korszakot, azaz vállalja a morális felelősséget a múltért: „Veszélyes lenne ezt a tényt [a normalitásra való törekvést] a történelmi felelősség megszűnéseként értelmezni. Minden generáció hátrahagyja az utána következő nemzedéknek az örökségét, s senki nem mentheti ki magát ez alól a »késői születésre való hivatkozással«."18 A szociáldemokrata-környezetvédő koalíció hatalomra jutását követően került sor a Bundeswehr történetének első harci bevetésére: az „Allied Force" hadművelet keretében 1999. március 24-én este kezdődött el a NATO légi háborúja jugoszláv katonai, majd civil célpontok ellen. Németország kezdettől fogva részt vett a - totális humanitárius katasztrófa bekövetkezésének megakadályozásával indokolt - katonai akcióban, amelyre a Bundestag korábbi, 1998. október 16-ai döntésének megfelelően kerülhetett sor. Az előző parlamenti ciklus utolsó parlamenti ülésén a Bundestag áldását adta a NATO Jugoszlávia elleni katonai fellépésére. A szövetség a szavazás pillanatában már az összes többi NATO-tagállam jóváhagyásával rendelkezett, az egyhangúság a német hozzáállástól függött. A Szövetségi Gyűlés elsöprő fölénnyel, 500 igen és 62 nem szavazattal (18 tartózkodás mellett) támogatta a kormány (13/11469 számú) indítványát, 206 Külügyi Szemle
