Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Keller Krisztina esetében egy „harci feladatról" (Kampfauftrag) van szó - „felelőtlennek" nevezte. Wolfgang Schäuble, a CDU/CSU frakcióvezetője későbbi hozzászólásában védelmébe vette Naumannt. Szerinte a tábornok csak az igazat mondta, hiszen a Bundeswehrnek adott megbízás valóban oda vezethet, hogy a katonáknak harcolniuk kell majd. A parlamenti vitában kétségtelenül a Zöldeknek volt a legnehezebb dolguk. Két malom között őrlődtek, az alapértékeik közé tartozó pacifizmusuk és a szolidaritásuk között kellett dönteniük. A parlamenti szavazás alapjául szolgáló kérdés majdnem a párt „szakítópróbájának" bizonyult, amint azt akkori frakcióvezetőjük, Joschka Fischer felszólalásában beismerte. (A szavazást megelőzően a Zöldek egy brémai pártnapon alaposan körüljárták a kérdést, ahol a párt három, közel azonos erősségű részre szakadt: hatalomorientált baloldaliakra a pártvezér Trittin vezetésével, ortodox radikális pacifistákra és a pragmatikus „fischeristákra".) Fischer szerint a világ „népirtási záradéka" (Völkermordsklausel) az, amely a külföldi katonai beavatkozásokra jogalapot ad. Szerinte pártjának túl kellene lépnie az alapértékének számító erőszakmentesség kultuszának túlzott favorizálásán, inkább a sokat szenvedett népekkel való szolidaritás oldaláról kellene megközelítenie a problémát. A Bundestagban marginális szerepet játszó PDS vezérszónoka, Gregor Gysi PDS-ve- zér rendkívül patetikus hangon vetette szemére a kormányzatnak a külpolitika „mili- tarizálódását". Véleménye szerint a kéksisakosok térhódítása csak a történelmileg rossz emlékű „zöldsisakosok" újbóli megjelenésének képét vetíti elő. 1996. augusztus végén Rühe védelmi miniszter bejelentette, hogy a német csapatok az IFOR-misszió befejeződése után is a Balkánon maradnak, sőt az utódmisszióban már Bosznia-Hercegovinán belül is állomásozni fognak. Az SPD támogatása felől szeptember végére nem maradt kétség. A Zöldek frakciójának vezetői október középen Boszniába utaztak, hogy a helyszínen tájékozódjanak a körülményekről. Az utazás után radikálisan megváltozott a véleményük. Ennek bizonyítéka, hogy 1996. december elején önálló indítványt terjesztettek be az IFOR utáni misszióban való német részvételre, azzal a (szövetségi kormánnyal által nem osztott) feltétellel, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vegye át a békefenntartást. A továbbra is NATO-vezetés alatt álló SFOR- (Stabilisation Force) misszióban való részvételt rögzítő, a szövetségi kormány által beterjesztett (13/6500 számú) indítványt 1996. december 13-án szavazta meg a Szövetségi Gyűlés. A PDS kivételével valamennyi parlamenti párt nagy többséggel (499 igen, 93 nem és 21 tartózkodás) a részvétel mellett szavazott. 1996. december 20-án járt le a Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban egy éven keresztül állomásozó IFOR-erők mandátuma. Valamennyi békefenntartásban részt vevő állam - Németország is - egy évre tervezte a térségben való jelenlétét. Volker Rühe német szövetségi védelmi miniszter 1995. december 6-án még a következőket mondta: „A NATO hangsúlyozta, hogy a missziót maximum egy évre tervezi. (...) Aki azt hiszi, hogy azt más név alatt csináljuk majd tovább, az óriásit téved." 2 04 Külügyi Szemle
