Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)

2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében

Keller Krisztina ben (24. cikk (2) paragrafus) esik szó: „A Szövetségi Köztársaság a béke biztosítása cél­jából részese lehet kölcsönös kollektív biztonsági rendszernek. Ez esetben hozzájárul felségjogainak olyan korlátozásához, amely Európa békés és tartós rendjének, vala­mint a világ népei közötti megértés biztosítására irányul." Mindazonáltal a szövetségi kormány nem kapott teljesen szabad kezet a Bundeswehr ont-of-area bevetéseinél. A felfegyverzett német haderő bevetéséhez szükséges (egyszerű többséggel) a „Bundes­tag előzetes alkotmányos egyetértése", és a „közreműködés formáját és mértékét" tör­vényben kell rögzíteni. További korlátozás, hogy „a fegyveres erőket vissza kell hívni, ha ezt a Bundestag megszavazza". Az ítéletnek nagy visszhangja támadt. Akadtak, akik megkérdőjelezték, hogy az Al­kotmány 24. cikkelye, amely Németország számára egy „kölcsönös kollektív biztonsá­gi rendszerben" való tagságot „vetített elő", valóban tartalmaz-e katonai opciót. Má­sok szerint a kollektív biztonsági rendszer csak az ENSZ-et jelenti, s az alaptörvény a kollektív védelmet megtestesítő NATO-t és WEU-t nem hatalmazza fel az out-of-area bevetések végrehajtására. • A német parlamenti pártok pozíciója a Bundeswehr out-of-area bevetését illetőén a kérdés­körben meghozott alkotmánybírósági ítélet után Az alkotmánybírósági ítélet lehetővé tette a gyakorlati cselekvést, az úgynevezett out-of-area-M\ette\ lezárult a második világháborút követő önkorlátozás időszaka. A kérdés csupán az maradt, hol, mikor és milyen feltételek mellett valósulnak meg az immár jogilag is akadálytalanná váló külföldi bevetések. Az Alkotmánybíróság elé vitt két missziót (a Bundesmarine adriai állomásoztatását a Kis-Jugoszlávia elleni embargó felügyeletére és a szövetségi légierő bevetését a Bosz­nia-Hercegovina feletti repülési tilalom ellenőrzésére) az ítéletnek megfelelően a Bun­destag 1994. július 22-én (azaz a karlsruhei ítélethirdetést követően tíz nappal!) egy rendkívüli ülésen jóváhagyta. A szövetségi kormány a számára kedvező alkotmánybírósági ítéletet követően mégis visszafogottságot tanúsított a Bundeswehr out-of-area bevetéseinek kérdésében. Mindezt jól mutatják az ENSZ Készenléti Megállapodások Rendszerével (Standby-Arrange­ment) kapcsolatos események is. Amikor 1995 januárjában Boutros-Boutros Ghali ENSZ-főtitkár Bonnba látogatott, hogy elérje a készenléti megállapodásban való német részvételt, vegyes fogadtatásban volt része: Kinkel külügyminiszter támogatta a tervet, míg Kohl kancellár és védelmi minisztere ellenezte azt. Volker Rühe érvelése szerint a Bundeswehr csapatait csak Európában és annak közvetlen környezetében lehet bevet­ni, mert más területek esetén ehhez nem lenne meg a „társadalmi konszenzus". A kö­zös nevezőt végül úgy sikerült megtalálni, hogy Németország beleegyezett ugyan a megállapodásban való részvételbe, a közvélemény elutasító álláspontja miatt azonban a részvétel kezdetének pontos határidejét nem jelölte ki. Egyértelmű, hogy ismét a fele­lősség elhárításáról volt szó, hiszen a megállapodás szerint az ENSZ rendelkezésére bo­202 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents