Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Az újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása vetségi kormány annak reményében teremtett „kész tényeket", hogy az Alkotmánybíróság ítéletében a bevetéseket utólag (!) az alkotmánnyal összhangban lévőnek minősíti majd. A kereszténydemokrata/keresztényszociális-szabaddemokrata koalíciónak a szükséges legitimáció megszerzéséhez feltétlenül szüksége volt az alaptörvény értelmezésére, miután korábban hiábavalóan igyekezett egyértelmű jogi helyzetet teremtő alkotmánymódosításra rávenni a szociáldemokratákat. A jogi helyzet tisztázásának kényszere miatt szokatlan lépésre került sor. A kormánypártok egyike, az FDP fordult a Német Szövetségi Köztársaság Alkotmánybíróságához annak megállapítását kérve, hogy a szövetségi kormány 1993. április 2-án meghozott döntése15 (nem hívták vissza az ENSZ Biztonsági Tanácsának 816. számú határozata alapján elrendelt repülési tilalom ellenőrzése érdekében Bosznia felett megfigyelő járőrözést folytató AWACS felderítő repülőgépeken szolgáló német személyzetet) alkotmányellenes. Ezzel egy időben a legnagyobb ellenzéki párt, az SPD három beadvánnyal élt. Az első tartalmilag megegyezett az FDP-ével. A második a Földközitengeren, a Jugoszláviával szembeni embargó betartására a WEU és a NATO által koordinált ellenőrzésében16 a Bundeswehr-haderők szolgálatát elrendelő kormányhatározat, a harmadik az ENSZ Szomáliái küldetésében (UNOSOMII.) egy Bundeswehr- kontingens részvételét elrendelő, 1993. április 21-ei kormányhatározat alkotmányossági felülvizsgálatát kérte. A karlsruhei Szövetségi Alkotmánybíróság a négy keresetet egy eljárássá fogta össze, majd az 1994. július 12-én hozott ítéletében (BVerfGE 90 [1994] 16. számú határozat, 286-395. o.) a beadványokat elutasította, kimondva, hogy a Bundeswehr „Németországnak egy kollektív biztonsági rendszerhez való tartozása esetén felvállalhatja az ezzel tipikusan együtt járó feladatokat" (BVerfGE 90 [1994] 286. o.), azaz az olyan bevetéseket, amelyek ennek a biztonsági rendszernek a keretében és szabályai szerint kerülnek meghatározásra. Egyúttal megállapította, hogy a szövetségi kormány mindhárom esetben megsértette az alaptörvényt, mert a német fegyveres erők bevetésénél a Bundestag - lehetőség szerint előzetes - hozzájárulását nem kérte ki. Az Alkotmánybíróság az ítélet indoklásában emlékeztetett arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaság 1949. május 23-án életbe lépett alaptörvényébe a második világháborús tapasztalatok miatt fontosnak tartották belevenni, hogy Németország a jövőben nem válik agresszorrá. Az alaptörvény a Támadó háború tilalmát (26. cikkely (1) paragrafus) így fogalmazza meg: „Olyan cselekedetek, amelyek alkalmasak arra, illetve amelyeket az a szándék vezérel, hogy megzavarják a népek együttélését, különösen, amelyek támadó háború viselését készítik elő, alkotmányellenesek. E cselekedetek büntetendők." A fegyveres erők kérdésében (87/A cikkely (2) paragrafus) később úgy rendelkeztek, hogy azok a védelmen kívül csak akkor vethetők be, ha ezt az alaptörvény kifejezetten lehetővé teszi. Erről a lehetőségről a kollektív biztonsági rendszerről szóló cikk2004. ősz-tél 201
