Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Keller Krisztina ni az éhínség megakadályozására irányuló akcióban. 1993. május 14-én érkeztek meg a Bundeswehr első' szállítórepüló'gépei Szomália fővárosába, Mogadisuba, majd az 1700 német katona átvette a belet-hueni térség ellátását. A Bundestag 1993. július 2-án (azaz utólag!) 337 szavazattal 185 ellenében (a szociáldemokrata képviselők többsége a misszió ellen szavazott) engedélyezte a Bundeswehr részvételét a misszióban. A Német Szövetségi Köztársaság a kambodzsai és a Szomáliái kéksapkás küldetésekben való részvételével bebizonyította, hogy már az újraegyesülés után néhány évvel képes és kész volt - lehetőségeihez mérten - az ENSZ elkerülhetetlennek tűnő békefenntartó akcióiban részt vállalni. Egyes békefenntartó missziók azonban egyértelműen kudarcot vallottak. Példájuk világossá tette, hogy a „békefenntartó" és a „béketeremtő" küldetések nem mindig választhatók el egymástól egyértelműen, ezért rendkívül fontos, hogy a csapatok megfelelő mandátummal és felszereléssel érkezzenek a válságrégiókba. Ha egy békefenntartó misszió nem egy minden fél által elismert fegyverszüneti megállapodás felügyeletét látja el, hanem még harcoló felek között próbál „lavírozni", mint az Szomáliában történt, akkor a küldetés automatikusan bukásra van ítélve. Eközben Európát sem kerülte el a háború: 1991. folyamán szétesett a soknemzetiségű Jugoszlávia. A balkáni háborúban először 1992. július 4-én vettek részt a Bundeswehr repülőgépei, amikor humanitárius céllal légihidat teremtettek Szarajevó számára. Erre a lépésre még az SPD beleegyezésével került sor, ám a szövetségi flotta századának (a Kis-Jugoszlávia elleni embargó betartásának megfigyelése céljából) az adriai régióba való vezénylése már határozott tiltakozást váltott ki körükben. Az SPD-nek az 1992. november 17-én megrendezett rendkívüli bonni pártkongresszuson elfogadott álláspontja értelmében ugyanis a Bundeswehr kizárólag békefenntartó akciókban vehet részt. A szociáldemokraták a Bundesmarine adriai állomásoztatását és az 1993. április 12-étől kezdve Bosznia felett megfigyelő járőrözést folytató AWACS felderítő repülőgépek fedélzetére vezényelt 162 német katona szolgálatát azonban már harci bevetéseknek minősítették. A pártok közötti nézetkülönbségek ezt követően gyakorlatilag lehetetlenné tették az előrehaladást. A keresztény uniópártok az out-of-area bevetéseket nemcsak az ENSZ békefenntartó és béketeremtő misszióiban, hanem egy majdani „közös európai haderő" részvételével zajlott missziókban is elképzelhetőnek tartották.14 Liberális koalíciós partnerük ezzel szemben ekkoriban még kizárólag ENSZ-mandátum keretében tudta elképzelni a Bundeswehr out-of-area bevetéseit. A kétharmados Bundestag-többséget igénylő alaptörvény-módosításhoz azonban a koalíciónak (akár a CDU/CSU, akár az FDP koncepciója alapján) a „harci bevetéseket" teljesen elutasító SPD-re is szüksége lett volna, így patthelyzet alakult ki. • A Szövetségi Alkotmánybíróság ítélete: a jogi korlátok lebontása Az 1992 után egyre gyakrabban és egyre komolyabb feladatkörrel harcba küldött Bundeswehr-alakulatok bevetése értelmezésemben nem jelent mást, mint hogy a szö200 Külügyi Szemle
