Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Az újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása Az out-of-area katonai és politikai fogalom is egyben. Az az állam, amely ezt tartalommal kívánja megtölteni, „békét exportál": 1. fegyveres erőivel 2. a béke megteremtését, majd fenntartását szolgálja 3. államhatárain kívül. A kül- és biztonságpolitika kialakítása azonban - többek között egy esetleges out-of-area szerepvállalásról való döntés is, annak összes paraméterével együtt -, minden demokratikus országban - így Németországban is - a politikai elit feladata. A politikai akarat és a katonai képesség összjátéka jelöli ki tehát az out-of-area bevetések keretét. Németország számára, NATO-tagságából fakadóan, az out-of-area bevetések a szövetségest kötelezettségeken túlmenő, az észak-atlanti szövetség határain kívül eső katonai szerepvállalást jelentik. Ahogyan azt az Észak-atlanti Tanács 1982. december 9-10-i brüsszeli miniszteri ülése után kiadott hivatalos kommünikében leszögezte: „Azok a szövetséges partnerek, amelyek képesek rá, segítséget nyújthatnak azoknak a szuverén államoknak, amelyek biztonsága és függetlensége veszélybe került. Elsődleges szövetségi érdek ugyanakkor, hogy az elrettentéshez és a védekezéshez ennek során mindvégig elégséges haderő álljon rendelkezésre a szövetségesi területen belül."9 • A német parlamenti pártok pozíciója a Bundeswehr out-of-area bevetéseivel kapcsolatban 1994. július 12-éig: növekvő biztonságpolitikai szerepvállalás versus korlátozott jogi lehetőségek A győztes nyugati hatalmak a második világháború után hozzáláttak a német mili- tarizmus és hatalmi tudat gyökeres kiirtásához, az „átneveléshez". Tevékenységük figyelemre méltóan eredményes volt: a volt „megszálló hatalmak" szélárnyékában lavírozó NSZK-ban külpolitikai ügyekben kialakult és szinte reflexé vált a visszafogottság. A kül- és biztonságpolitikájában csak korlátozottan cselekvőképes Nyugat-Né- metország politikai rendszerébe és gondolkodásmódjába egyaránt beépült „szerény visszahúzódás"10 - amely az NSZK számára a hidegháború idején, Kelet és Nyugat határán, a biztonságot jelentette - leküzdése 1990 után is időbe telt. Ahogy Hans-Peter Schwarz bonni professzor 1985-ben oly találóan megfogalmazta könyve címében: a za- bolázatlan „hatalmi tébolyt" neurotikus „hatalomkomplexus" követte (Die gezähmten Deutschen. Von der Machtbesessenheit zur Machtvergessenheit). Németországnak - történelmi terhei miatt - minden out-of-area szerepvállalása előtt különösen ügyelnie kellett arra, hogy a nemzetközi közösséggel együtt, annak játék- szabályait maradéktalanul betartva járjon el. Ma már nem lehet megoldás az a korábban „németekre jellemző" reakció, „hogy a név nélküli államok közösségétől azonnali beavatkozást kérjenek, vagy bizonyos államoktól egy meghatározott viselkedést várjanak el, miközben ők várakozó álláspontra helyezkednek vagy éppen félreállnak."11 A Német Szövetségi Köztársaság külpolitikájáról az újraegyesülést követően sem lángoltak fel nagyobb viták. Az alapkérdéseket illetően - eltekintve a Demokratikus Szocializmus Pártjának (PDS: Partei des Demokratischen Sozialismus) állásfoglalásaitól - az elmúlt évtizedben alig akadt jelentős véleménykülönbség a parlamenti pártok 2004. ősz-tél 197
