Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI BIZTONSÁG - Keller Krisztina: Az Újraegyesült Németország növekvő nemzetközi biztonságpolitikai szerepvállalása a Bundeswehr "out-of-area" bevetéseinek tükrében
Keller Krisztina külügyminiszter személyes elkötelezettségének és a német közvéleményben meglévő erős nyomásnak volt köszönhető. A német kormány az EK és az ENSZ sikertelen közvetítési kísérletei után úgy érvelt, hogy a harcokat csak a konfliktus „nemzetköziesíté- se" révén, azaz a két balkáni állam elismerésével lehet korlátozni. Véleményem szerint a német kormány „egyénieskedő" akcióját felelőtlenségnek lehet tekinteni, hiszen a konfliktus esetleges eszkalációját követően Németország nem avatkozott volna be, katonai részvételét ugyanis ekkor még teljesen kizártnak tartotta a balkáni válságban. Párizs és London ma még mindig a nemzetállami hatalom tradicionális kategóriáiban gondolkodik, s egykori nagyhatalomként tisztában vannak vele, mit jelent az az erő, amivel a Német Szövetségi Köztársaság ma rendelkezik. Németország központi szerepét a maastrichti szerződést megerősítő 1992. szeptemberi franciaországi népszavazás is bizonyította, ahol mind a szerződés támogatói, mind ellenzői a német hatalom túlzott megnövekedésével érveltek. Míg a szerződést ellenzők Németország és a német márka által dominált Európai Unió létrejöttének „rémképét" vetítették előre, addig a támogatók Németország európai integrációba való minél szorosabb bekapcsolásának szükségességével érveltek, hogy elkerülhetőek legyenek az újabb „német különutak".8 A korábbi történelmi analógiákkal való összehasonlításnak és az azokra való hivatkozásnak azonban nem lehet helye: a mai Német Szövetségi Köztársaság biztos alapokon nyugvó parlamenti demokrácia, nem pedig a hidegháború utáni korszaknak egy új „weimari köztársasága". A német demokrácia ma már ugyanolyan szilárd, mint a többi nyugat-európai demokrácia, növekvő kül- és biztonságpolitikai felelősségének hangsúlyozása pedig semmi esetre sem a nemzetközi kooperáció rendszeréből való kilépését célozza. A német ont-of-area szerepvállalás az újraegyesítést követően Az újraegyesítés után egyre inkább kiteljesedő német out-of-area szerepvállalást egy három szakaszra bontható folyamatnak tekintem. Németország kezdetben nem találta a kiutat a megváltozott biztonságpolitikai kívánalmak és az alaptörvény által behatárolt jogi lehetőségek közötti feszültségből. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a bonni kormánytagok és a német pártok sem jutottak egyezségre a kérdésben. Az első szakaszban tapasztalható visszafogottság és tanácstalanság a Szövetségi Alkotmánybíróság 1994. júliusi döntését követően hamarosan eltűnt. A második szakaszt még óvatos, ám egyre határozottabbá váló nemzetközi szerepvállalás jellemezte, míg az utolsó „lépcsőfokot" jelentő koszovói háborúban való német részvétel immár a „normalitás" nyitányának tekinthető. 196 Külügyi Szemle
