Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Hamberger Judit: A magyar-szlovák viszony új esélyei
A magyar-szlovák viszony esélyei az MKP kormányzati helyzetének tükrében rák (EU, NATO) vezető politikusai megkövetelték akkor, amikor Szlovákia nemzetközi izolációjának feloldásáért cserébe demokratikus intézkedéseket követeltek meg az új kormánytól. Az első Dzurinda-kormány a feltétlenül szükséges módosításokat elvégezte, a többiért az MKP-nak, kormányzati pozícióban, keményen harcolnia kell. Az értékelések általában azt állapítják meg, hogy csekély eredménnyel. Az MKP első kormányzati ciklusának kisebbségvédelmi eredményei azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a nemzetközi integrációs szervezetek csak a legszükségesebb, „felszíni" intézkedéseket követelik meg. Miután az MKP a szlovák kormánykoalíció tagja lett, az Európa Tanács és az EBESZ, mint a legfontosabb nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetek, rövid úton levették oltalmazó kezüket és ellenőrző szemüket a szlovákiai magyarokról, minden további nehézséget az MKP-ra hagyva. Az Európai Unión belüli kisebbségvédelem és a magyar kezdeményezések helyzete és fogadtatása is igazolja azt, hogy az EU nem kívánja magát elkötelezni a magyar kisebbségi problémák megoldásában és rendezésében. „A státustörvénnyel kapcsolatos nemzetközi vitában vált nyilvánvalóvá, hogy a kilencvenes évek elején még működő érvelés: az európai kisebbségvédelmi normák számonkérése a szomszédos országokon nem működik. Az is világossá vált, hogy az EU politikájában a stabilitás elve és a konfliktusok kizárása mindenekelőtt való. A nemzeti érdekeket (legalábbis kis államok esetében) nem lehet pusztán saját nemzeti érveléssel alátámasztani, hanem csak egyetemesebb értékek szerint, mint nemzetközi folyamatok kezelésére alkalmas megoldásokat lehet érvényesíteni" (Bárdi, 173. o.). Amikor a szlovák-magyar viszonyban olyan gazdasági együttműködésről van szó, amely anyagi és politikai haszonnal kecsegtet, akkor a feszültség minimálisra csökkenthető, azt segítik, támogatják szlovák részről is.28 Amikor viszont etnikai-politikai jellegű kérdésekről van szó, akkor a szlovák politika bizalmatlanná, rideggé válik, nem mutatkozik olyan rugalmasnak és előzékenynek, mint a gazdasági ügyek terén.29 A szociális-gazdasági kérdésekben inkább elfogadja a magyar „segítséget", mint azokban a kérdésekben, amelyeket politikaiaknak tekint. Ez a magyar külpolitika számára a szlovák-magyar viszony területére vonatkozóan megszívlelendő tanulság. Az MKP kormányzati szereplése világosan igazolja, hogy a szlovák társadalom belső indíttatásból nem előzékeny a magyar kisebbség irányában, belső belátásból nem megy elébe a magyar kisebbség igényeinek. A szlovákiai magyarok helyzetének javítása mindenekelőtt a szlovák többség jóindulatától függ. Amit a magyar kisebbség - helyzetének javítására - elért, azt vagy külső nemzetközi nyomásra, vagy az MKP kormánykoalíciós helyzeti nyomására érte el. A szlovákiai magyar kisebbségnek annyi a joga és lehetősége, amennyit magának kicsikar. Az MKP kormányzati szereplésének elfogulatlan értékelését nehezíti, hogy éppen ebben az időszakban, 2002-ben jelentek meg azok az előzetes népszámlálási adatok, amelyek azt mutatták, hogy a szlovákiai magyarság lélekszáma tíz év alatt majdnem tíz százalékkal (560 ezerről 520 ezerre) csökkent. 2004. tavasz-nyár 41
