Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Tóth Kristóf kérdések a szeptember 11-ei merényleteket követően, illetve George W. Bush elnök korábbiaktól igen eltérő retorikáját és az ebből származó fejleményeket látva. Bár mindenkor természetes törekvés volt a hegemón hatalom részéről, hogy környezetét a saját képmására alakítsa, de a jelenlegi Bush-kormányzat ezt - úgy tűnik - egészen nyíltan vállalja is. Nem kérdéses, hogy a kilencvenes években a Clinton-kormányzat idején is éreztette hegemón pozícióját Amerika a világgal, és igyekezett azt a demokrácia és a határok nélküli kereskedelem programjával, minden lehetséges eszközzel az amerikai modellhez hasonlóvá tenni. Gondoljunk csak egy katonai vonatkozású példára, Jugoszlávia bombázására - mely köztudottan ENSZ-felhatalmazás nélkül történt - és az azt követő demokratizációs hullámra. De a jelenlegi Bush-kormányzat nyíltan kijelentett nézeteihez és törekvéseihez képest ezek eltörpülnek. Nem is elsősorban a kiotói környezetvédelmi egyezmény negligálására, a Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICC) elutasítására és ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban bevezetett széles körű, a szabadságjogokat korlátozó terrorizmusellenes jogi szabályozásokra, valamint az elfogott terroristagyanús személyek különleges amerikai törvényszékek elé állítására gondolok - noha ezek is elgondolkodtatok. Hanem egy olyan - Bush beszédeiben és a már említett 2002 szeptemberében nyilvánosságra hozott új, amerikai Nemzetbiztonsági Stratégiában (a továbbiakban NSS) megfogalmazódó - katonai doktrínára, mely teljesen átalakíthatja a nemzetközi viszonyok jövőbeni gyakorlatát. Az új amerikai katonai doktrína és következményei A 2001. szeptember 11-ei merényleteket követő Bush-beszédek, illetve az NSS egyik első fontos jellegzetessége, hogy a nemzetközi politikai viszonyokat leegyszerűsíti a feloldhatatlan konfliktusban álló barát-ellenség, a jó és a gonosz terminusaira. Maga Bush is konkrétan utal a problematikára: „Néhányan aggódnak, udvariatlannak és tapintatlannak vélik a jó és a rossz terminusaiban megfogalmazott retorikát. Én másként látom. (...) Nem helyezkedhetünk semleges álláspontra... a bűnös és az ártatlan viszonyában. Ez a konfliktus a jóról és a gonoszról szól, és Amerika nevén fogja szólítani a gonoszt."6 De ki a jó és ki a gonosz ebben a kontextusban, és hogyan vezetett el az út ehhez a hidegháborús időkre emlékeztető retorikához? A már hivatkozott NSS bevezető fejezetében kifejti, hogy a XX. század nagy küzdelme, amely a szabadság és a totalitarizmus között zajlott, az előbbi magabiztos győzelmével ért véget. Ennek eredményeképp egyetlen életképes modell maradt a XXI. század hajnalára, mely nem más, mint a demokrácia. Vagyis a jó oldalán mindenekelőtt Amerika mint a demokrácia és a szabadság szimbóluma áll, továbbá mindazok (barátok-szövetségesek), akik osztják a szabadság értékeit, vagyis akik az amerikai értékrend alapjain és az amerikai érdekeknek megfelelően működnek közre - aktívan - a nemzetközi politikai térben, hiszen a gonosszal szembeni harcban a semlegesség kizárt.7 84 Külügyi Szemle
