Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Az Európai Unió helye az új világrendben A gonosz, az ellenség pedig? Míg a hidegháború idején ezt a szerepet a Szovjetunió és az általa képviselt kommunizmus töltötte be, most a szeptember 11-ei merényleteket követően sokkal bonyolultabb a képlet, hiszen több mint hatvan országban rejtőzködő terroristahálózatok szövevényéről, őket támogató diktátorokról, zsarnokokról (tyrants) és úgynevezett lator államokról (rouge state) van szó, Észak- és Dél-Amerikán át, Európán és Afrikán keresztül, a Közel-Keleten és egész Ázsia területén. A doktrína értelmében tehát a XXI. század legfőbb veszélyforrásává a radikalizmust és a fejlett technológiát ötvöző terrorizmus és szövetségesei váltak, mely eltérően a korábbi ellenségtől - amelynek Bush szerint nagy haderőre és ipari háttérre volt szüksége - néhány százezer dollárnyi összegből óriási pusztításra képes. Amikor ugyanis kémiai, biológiai és nukleáris fegyvereket ballisztikus rakétatechnológiával párosítva alkalmaznak, akkor kis csoportok és gyenge államok is katasztrofális csapást képesek mérni még egy olyan hatalomra is, mint az Egyesült Államok. Ennek elkerülése érdekében cselekedni kell. Méghozzá „egyedül ha szükséges, gyakorolva ezáltal önrendelkezési jogunkat".8 Ez azonban nem a hidegháborúban bevált feltartóztatás és elrettentés politikáját jelenti, még ha egyes esetekben az akkori eszközök alkalmazhatónak bizonyulnak is. Amikor ugyanis a radikalizmus, a modern technológiával keveredve, különböző tömegpusztító fegyverekkel kíván Amerikára, barátaira és szövetségeseire támadni, vagy annak akár csak a gyanúja is felmerül, nincs más megoldás, mint a megelőző csapás (preemtive action), a meglepetésszerű támadás.9 Azonban az, hogy az Egyesült Államok - bár nem minden esetben, de kizárólagosan a saját belátása szerint - a megelőző csapás eszközével él, senkit sem jogosít fel arra, hogy hasonló eszközökkel éljen.10 Vagyis a megelőző csapás eszközének használata az Egyesült Államok kizárólagos prerogatívája, és ebbe külső erő, doktrína semmilyen körülmények között nem szólhat bele, ugyanis az Egyesült Államoknak megvannak a megfelelő politikai, gazdasági és katonai eszközei, hogy globális céljait elérje.11 Az említett dokumentumokból kirajzolódó új katonai doktrína lényege tehát nem más, mint az Egyesült Államok kizárólagos előjogaként értelmezett megelőző csapás, amely tulajdonképpen a doktrína maga.12 Ez pedig a gyakorlatba átültetve - ahogyan Bush elnök a szeptember 11-ei merényleteket követően megtette - katasztrofális következménnyel zárulhat a világra nézve, a nemzetközi politikai viszonyok jövőbeni alakulásáról nem is beszélve. Hiszen ha egy politikai és gazdasági szempontból nagy befolyással bíró, katonailag unipoláris hatalom kizárólag a saját mérlegelése alapján támadhat meg lényegében bárkit, és ehhez ráadásul nem tartja szükségesnek konkrét bizonyítékok meglétét, a csapásméréshez elegendő csupán annak a gyanúja is, hogy a „demokratikus értékek mellett felsorakozott civilizált világ" ellen akar szegülni, akkor megfontolandó azok vélekedése, akik egy új világrend kialakulásáról beszélnek. Bár a fentiekből kiderül, hogy az Egyesült Államok képes és kész is önállóan cselekedni, ennek ellenére komoly jelentőséget tulajdonít a különböző bi- és multilaterális, vala2004. ász-tél 85
