Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Az Európai Unió helye az új világrendben tűzéseihez, valamint gondolva a fejlesztések anyagi vonzataira is11 - megvalósulhatott az a minőségi fölény, amelyen a hadviselés új, amerikai módozata napjainkban nyugszik. Ennek alkalmazására először a legutóbbi iraki invázió kapcsán került sor. Ezt a módszert a gyorsaság, a taktika, a rugalmasság, a meglepetés keltése, a precíziós tűzerő (precision firepower), a különleges egységek és a pszichológiai hadviselés jellemzi. Továbbá az Egyesült Államok fegyveres erőinek olyan specializációjáról van szó, amelyet a Pentagon „hálózatközpontú hadviselésnek" (network-centric warfare) nevez. Ez a típusú hadviselés - a technológia vívmányainak felhasználásával - radikális mértékben növelni kívánja az irányítás (command), az ellenőrzés (control), a kommunikáció (communication) és a számítástechnika (computers) - az amerikai katonai szakzsargon „c4isr"-nek hívja ezeket - gyakorlati hatékonyságát. Nem is beszélve a hírszerzésről, a felderítésről és a különböző műholdas megfigyelő rendszerekről. Mit is jelent ez konkrétan? Műholdak segítségével vezérelt globális helymeghatározó rendszert (Global Positionig System - GPS), robotvezérlésű légi járműveket (Unmanned Aerial Vehicles - UAVS), amelyek különböző magasságból kaleidoszkópszerű látképpel szolgálnak az amerikai hadvezetésnek a harci cselekmények alakulásáról; ezek közül néhány (úgynevezett RQ-1B Predatorok) tankelhárító rakétával van felszerelve. Boot megjegyzi, hogy az 1991-es iraki háborúban ilyennel (UAVS) még nem rendelkezett a hadsereg. Ugyanakkor más, a tájékozódást elősegítő számítógépes berendezést már akkor is és később Boszniában is alkalmaztak, mint például a PoiuerScene nevű, a Pentagon által kifejlesztett „csodafegyvert". A PowerScene a korábbi években elkészített tömérdek légi felvétel és térképészeti számítás alapján képes arra, hogy egyméteres felbontású, háromdimenziós képet adjon az adott terület minden egyes részletéről. Egy joystick mozgatásával pedig tetszés szerinti sebességgel bármelyik település bármelyik utcája fölött el lehet „repülni" vagy meg lehet állni és bármilyen irányban körülnézni. De említhetnénk a világméretű műholdas megfigyelőrendszert (Echelon) is, mely egyedülálló hatékonysággal képes mindenfajta elektronikus kommunikációt „lehallgatni", és mely nemcsak háborús cselekmények idején, hanem „békeidőben" is folyamatosan figyelemmel kíséri az Amerika-ellenes szervezkedést. Nem véletlen hát, hogy a következőképp vélekedik Amerika egyedülálló helyzetéről a George W. Bush kézjegyével 2002. szeptember 17-én ellátott, új Nemzetbiztonsági Stratégia bevezetője is: „Manapság az Egyesült Államok páratlan katonai hatalommal, valamint nagy gazdasági és politikai befolyással rendelkezik."3 Ezek tükrében a számunkra legfőbb kérdések úgy fogalmazhatók meg, hogy miként él, illetve miként fog élni a jövőben egyedülálló helyzetével Amerika? Mi szab, illetve mi képes határt szabni Washingtonnak elképzelései megvalósításában? Létezik-e külső kényszer Amerika számára? És belső? Talán az önmérséklet és a felelősségérzet? Elegendő garanciát jelent-e az USA demokratikus rendje a hegemón szerepen túlmenően a világuralomra való törekvésekkel szemben? Különösen égetővé válnak ezek a 2004. ó'sz-tél 83
