Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Tóth Kristóf: Az Európai Unió helye az új világrendben
Tóth Kristóf Külső tényezők Az Egx/esiilt Államok helyzete a kétpólusú világrendet követőén „Az Egyesült Államok világuralomra tör. A második világháború óta ez a célja. A nyugati országokban senki nem törődött ezzel, elvégre a hidegháború idején közös frontba tömörültek a Szovjetunióval szemben. Az amerikaiak hozzászoktak a mindenre kiterjedő uralom gondolatához a nyugati féltekén szerzett tapasztalataik alapján. Azt remélik, hogy e hegemóniát a világ többi részére is ki tudják terjeszteni, de szerintem a Föld túl nagy és túl összetett ehhez." Eric Hobsbawm brit történész mondta ezeket 2001. szeptember 11-e után.2 „Amerika domináns helyzete a történelemben semmihez nem hasonlítható világbirodalomé, amely természeténél fogva gyakorolja uralmát, miként a Római Birodalom" - írta Robert Bussiére francia katonai elemző.3 Hobsbawm és Bussiére véleményéhez hasonlókat egyre többet hallani és olvasni. De mire alapozzák véleményüket ezek az elemzők? Mivel témánk szempontjából most elsősorban a hidegháborút követő időszak a lényeges, így a második világháború utáni ilyen irányú elképzeléseket és törekvéseket nem tárgyalom.1 Tény, hogy a kilencvenes évekre a kétpólusú világrend széthullásával új helyzet állt elő. A Szovjetunió megszűntével ugyanis az amerikai politikai entitás maradt egyedül és kizárólagosan képes arra, hogy a globális méretű folyamatokra rányomja bélyegét. Ez a többoldalú folyamat kihat mind a jogi, financiális és technikai racionalitásokat hordozó világintézményekre, mind a tömegfogyasztásra, mind pedig a politikai, kulturális és gazdasági elitek diskurzusmódjára és ezáltal e területek működésére is. Ezen túlmenően a formális határain túl fönntartott saját katonai támaszpontok hálózata, illetve a kilencvenes évek egyetlen, ütőképes nemzetközi katonai szervezete, a NATO vezetésében tartalmilag gyakorolt, kizárólagos vezető szerep tovább erősítették az USA hegemóniáját a világban. Nem beszélve arról, hogy a gazdasági világszervezetekben (OECD, GATT, IMF, Világbank, WTO stb.) az Egyesült Államok olyan privilegizált helyzetbe került, amely ugyan - látszólag - gazdasági potenciáljából következett, de politikai és katonai pozíciója nélkül önmagában érvényesíthetetlen lett volna. Csak egy katonai-stratégiai szempontú szemléletes példát szeretnék említeni. Max Boot4 A hadviselés új, amerikai módja című munkájában kifejti, hogy amikor a Donald Rumsfeld, Stephen Cambone és Dov Zakheim nevével fémjelzett, a nyolcvanas évek védelmi reformját megindító úgynevezett „transformers" csoportja az átalakítás szükségességéről beszélt, nem egyszerűen a fegyverzeti rendszer cseréjére utalt, hanem egy olyan szemléletváltásra, mely az amerikai hadseregnek lehetővé teszi azt, hogy a technológiai ismeretek legújabb fejleményeit felhasználva minőségi fölényre tegyen szert valamennyi potenciális ellenségével szemben. Mint ahogy az a gyakorlatias amerikai szemlélettől várható volt, a szavakat tettek követték, vagyis az utóbbi évtized technológiai ismereteinek óriási iramú fejlesztése révén - igazodva persze a reformerek célki82 Külügyi Szemle
