Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
Győri Enikő ni. A nemzeti szuverenitás nem tűnik el, csak átalakul, de ezt a nagy tagállamok is elszenvedik: egyes területeken meggyengül a szuverenitás, másrészt viszont a tagállamok olyan „távoli" helyzetekre is befolyást nyernek, ahol eddig ilyenekkel nem rendelkeztek. „Az EU-országok nem adják fel szuverenitásukat, hanem meghatározott területeken közösen gyakorolják azt. (...) Ezáltal saját szuverenitásukat is megerősítik, hisz jobban képesek magukat megvédeni és érdekeiket érvényre juttatni" (de Marco 2003). Az ellenzéket a konventben képviselő Sant részvételét nem az EU jövőjéről szóló vitákhoz való hozzájárulásra, hanem a tagságtól különböző együttműködési formák keresésére és elfogadtatására igyekezett fölhasználni. Az Európai Unió jövőjéről szóló vita néhány alkalommal szerepelt a máltai képviselőház napirendjén, általában abban a formában, hogy a kormánypárti konventtag beszámolt a legfrissebb történésekről a plenáris ülésnek (az ellenzéki konventtag, a Munkáspárt elnöke, erre nem volt hajlandó). Az ellenzék indítványát az alkotmányt véglegesítő kormányközi konferenciáról (IGC) ugyanakkor nem tárgyalta meg a ház, abból kiindulva, hogy az üj kül- és európaügyi bizottságnak (lásd részletesebben a Koppenhágától a belépésig alfejezetben) lesz a feladata az IGC nyomon követése. Ennek első lépéseként 2003 szeptemberében, az IGC indulása előtt, megtárgyalták azt a levelet, amelyet Fenech Adami akkori miniszterelnök írt Berlusconi olasz kormányfőnek, aki 2003. második félévében töltötte be az Európai Tanács soros elnöki tisztét. E levélben a máltai kormányfő összegezte a szigetország álláspontját az alkotmányos szerződés tervezetéről (Győri 2004, 353-354. o.). A 2003 októberében indult kormányközi konferencián Málta a kezdetektől határozottan kiállt amellett, hogy az unió alkotmányának preambulumába kerüljön be az utalás Istenre és Európa keresztény örökségére. Ez utóbbi ugyanis, a szigetország szilárd meggyőződése szerint, nem értelmezés vagy hit kérdése, hanem tény {News Bulletin, 2003. szeptember 23.). 2004 májusában, a kormányközi konferencia hajrájában, Olaszország és Lengyelország társaságában Málta, immár tagállamként, közös levélben lobbizott ez ügyben az ír elnökségnél. A vita során a szigetország az egy ország-egy biztos elvet vallotta, illetve hogy a biztosoknak egyenrangúaknak kell lenniük (elutasította tehát a több nagy tagállam által szorgalmazott szuperbiztosi posztok létrehozását, illetve azt, hogy legyenek szavazó, valamint szavazati joggal nem rendelkező biztosok is).48 Az olyan, politikai szempontból érzékeny területeken, mint a külpolitika, a védelem49 és az adózás, a szigetország szerint fenn kell tartani az egyhangú szavazás elvét. Málta a legharcosabban amellett állt ki a kormányközi konferencia során s lobbizott intenzíven a többi tagállamnál, hogy a konvent tervezetében szereplő négyről hatra emeljék azt a minimális képviselői létszámot, melyet egy ország az Európai Parlamentbe delegálhat.50 Az Európai Bizottság elnökének megválasztásakor a szigetország azt javasolta, hogy ahhoz ne csak az államok kétharmadának szavazatára legyen szükség, hanem a jelöltet legalább 70 Külügyi Szemle
