Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
Győri Enikő 2003. április 12-én tehát, alig egy hónappal a népszavazás után, ismét az urnákhoz járultak a máltaiak (a részvétel szokás szerint rendkívül magas volt, 96 százalék). A Nemzeti Párt helyzetértékelésének helyességét a parlamenti választások kimenetele igazolta: a Nemzeti Párt 51,7 százalékot kapott, tehát megszerezte a szavazatok abszolút többségét, míg a Munkáspárt csak 47,6 százalékot. Ez mandátumokra lefordítva 35- 30 volt az NP javára, ami Máltán korábban soha nem tapasztalt méretű gyó'zelemnek számított (korábban a mandátumok közötti különbség általában egy-három között mozgott) (Scicluna 2004). A választások után az ellenzék is hangot váltott. Sant - meglepetésre - politikájának egyértelmű bukása után is posztján maradt. Bejelentette, a Munkáspárt tiszteletben tartja a polgárok döntését, azaz elfogadja az ország EU-tagságát. A Labour politizálása azonban továbbra is az uniós történések negatívumainak kidomborításán alapszik. 2004 februárjában Edward Fenech Adami - életkorára hivatkozva - 27 év után leköszönt a Nemzeti Párt elnöki posztjáról. 2004. március 4-én Lawrence Gonzi addigi szociális ügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes (korábban házelnök, illetve a Nemzeti Párt főtitkára) vette át tőle a pártelnöki tisztet. Március 23-án Fenech Adami lemondott a miniszterelnökségről is, s Gonzinak adta át a kormányrudat. Fenech Adami elnöksége alatt a Nemzeti Párt hat választásból ötöt megnyert, s abszolút többségre tett szert a törvényhozásban. A hetvenet betöltő politikus 15 évig volt miniszterelnök, s fő célkitűzését, hogy Máltát végérvényesen lehorgonyozza az Európai Unióban, el is érte. így már - úgy érezte - elhagyhatja a napi politizálás színterét. 2004. április 4-én lejárt Guido de Marco köztársasági elnök (a máltai konzervatív politizálás másik nagy öregje, volt ENSZ-közgyűlési elnök és külügyminiszter) mandátuma; március 29-én a képviselőház 33 igen szavazattal, 29 ellenében (az ellenzék egységesen ellene szavazott) megválasztotta Fenech Adami volt miniszterelnököt köztársasági elnöknek. Sant Fenech Adamit megosztó személyiségnek nevezte, s az ő jelölését szégyenletes és az emberek jelentős részét megalázónak tartotta (News Bulletin, 2004. március 30.). Adami az első a független Málta köztársaság elnökei közül, aki korábban miniszterelnökként szolgált. Érdekesség, hogy Gonzi a kormányalakításkor saját maga számára tartotta meg a pénzügyi tárca irányítását. Ez nem véletlen, s legfőbb oka nem a hatalom koncentrálására való törekvés. Az új miniszterelnök ugyanis világosan látja, hogy a csatlakozás után Máltának igen sok a teendője; a gazdaság alig növekszik, a költségvetési deficit újra az égbe emelkedett, s a kormányzati kiadásokat is racionalizálni kell. A pénzügyek közvetlen kézben tartásával Gonzi személyes felelősséget vállal a szigorú költségvetési politika végrehajtásáért. A csatlakozás intézményi, közjogi hátterének megteremtése - Málta volt az egyetlen a tagjelölt országok közül, mely a belépés előtt közjogi szempontból teljes mértékben felkészült a tagságra, s rögzítette parlamentje jövőbeli uniós feladatait is (Győri 2004,355. o.). 60 Külügyi Szemle
