Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Győri Enikő: A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása
A megosztottság nem akadálya a sikerességnek - Málta EU-csatlakozása ezek vezettek el a társulási megállapodás 1970. december 5-i aláírásához Az egyezmény 1971. április 1-jén lépett hatályba. A Nemzeti Párt szociális piacgazdaságban gondolkodott, s ezen egyezménnyel kívánta biztosítani a szigetország európai orientációját. Úgy tervezték, a megállapodást vámunióvá fejlesztik majd tovább. 1974-ben Málta alkotmánymódosítással megváltoztatta államformáját: parlamentáris köztársaság lett, de a mai napig megmaradt a Nemzetközösség tagjának. Az államfői tiszt ebből következően a királynőről a parlament által öt évre választott köztársasági elnökre szállt át (Kardos-Simándi 2002,515-516. o.). Azon túl, hogy az államfő nevezi ki a miniszterelnököt, illetve a miniszterelnök javaslatára a kormány tagjait, a köztársasági elnöki tiszt jórészt protokolláris. Az államfőnek elvileg politika felett állónak kell lennie, s ki kell fejeznie a nemzet egységét. Az egy átruházható szavazattal, arányos rendszer szerint, öt évre választott, egykamarás parlamentben a függetlenség előtti időkhöz hasonlóan a mai napig kétpárti váltógazdaság érvényesül: hol a baloldali Munkáspárt, hol a kereszténydemokrata kötődésű Nemzeti Párt van hatalmon. A választásokon a győztes és vesztes között mindig rendkívül csekély a különbség; a minimális mandátumtöbbség is elegendő ugyanakkor a szilárd kormányzáshoz. A végrehajtó hatalom erős, a Westminstert modellező, 65 fős, öt évre választott törvényhozás rovására (Győri 2004,335. o.). Általános máltai vélekedés, hogy ez nem kizárólag a gyarmati múlt öröksége; a kis szigeten csak erős kézzel és biztos felhatalmazás birtokában lehet kormányozni. Érdekesség, hogy helyhatósági választásokat 1993-ban tartottak először. 1974-ben a Mintoff vezette kormánynak először is a gazdaság terén kellett volna rendet teremtenie. A britektől való elválás, de különösen a brit flotta távozása ugyanis alapjaiban rengette meg a kicsiny országot (addig a brit hadsereg kiszolgálása volt a gazdasági élet és a foglalkoztatás alapja): hatalmas lett a munkanélküliség, s emiatt a kivándorlás Kanada és Ausztrália irányába.13 A munkáspárti kormányfő politikai irányváltásra is törekedett: NATO-ellenes szólamokat vitt, a hetvenes évek közepén meghirdette a szigorú semlegesség politikáját, s olyan, jórészt Európán kívüli országok barátságát kereste, mint a Szovjetunió, Kína és Líbia. Az 1971-es társulási szerződéssel kijelölt európai orientáció tehát nem maradt fenn sokáig; a társulási szerződést nem fejlesztették tovább vámunióvá; helyette Mintoff protekcionista intézkedésekkel igyekezett megvédeni a honi ipart, mezőgazdaságot és halászatot. Gazdaságpolitikájában tehát inkább a keleti modellt követte. Az új barátokkal ápolt kapcsolatnak, a tizenhat év el nem kötelezett külpolitikának azonban igen vegyes volt a hozománya: az úgymond nyugati világgal a kapcsolatok beszűkültek, a közvetlen állami irányítás alatt csak vergődött a gazdaság, s a demokrácia működése is hagyott kivetni valót maga után.14 A függetlenség elnyerése után a munkáspárti kormány a textilipar felfuttatása mellett döntött, mivel a brit flotta távozása miatt feleslegessé vált munkaerőt ezzel tudta a leggyorsabban lekötni. Ezen túl a szabadkikötő, a Máltán évszázados hagyományok2004. ősz-tél 45
