Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Noriproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában zására. Alkalmazásukat összegzőén biológiai, illetve vegyi hadviselésnek nevezzük. A vegyi fegyverek fejlesztése az első világháborútól kezdve folyamatos volt, míg a biológiai hadviselés szélesebb körű kutatása a harmincas évek elejétől indult be. A hidegháború idején pedig már ipari méretekben folytak az előkészületek mind az USA-ban, mind a Szovjetunióban. Veszélyességük miatt folyamatosan születnek próbálkozások a betiltásukra. A biológiai és vegyi fegyverek használatának tilalmáról szóló genfi jegyzőkönyvet 1925-ben írták alá, s a Népszövetség égisze alatt 1937-ig folytak tárgyalások ebben a tárgyban. A második világháború után a biológiai és vegyi fegyverek ellenőrzését még együtt kezelték, s az ENSZ 18 hatalmi leszerelési bizottsága is így tűzte napirendre. Miután a bizottság munkálatai 1968-ban holtpontra jutottak, Nagy-Britannia kezdeményezte a biológiai és vegyi fegyverek leszereléséről szóló tárgyalások kettéválasztását, s egy évvel később előterjesztették a biológiai fegyverek előállításáról, birtoklásáról, átadásáról és használatáról, továbbá a biológiai fegyverek kutatásáról, illetve a hordozóeszközökről szóló konvenció tervezetét. A Szovjetunió előbb elutasította, majd 1971 tavaszán váratlanul elfogadták a brit javaslatot. Ezután 1971 augusztusában a Szovjetunió és az Egyesült Államok két egymáshoz nagyon hasonló javaslatot terjesztettek elő a biológiai fegyverek tilalmáról. Gyors tárgyalások eredményeként 1972 április 10-én aláírták a biológiai és toxinfegyver tilalmi egyezményt (BTWC - Biological and Toxin Weapons Convention). Ez az egyezmény rendelkezett a biológiai harci anyagok és toxinok nem békés célú kifejlesztésének, előállításának, tárolásának és beszerzésének tilalmáról, valamint a célba juttató eszközeikről. A BTWC előírta a részes államok számára a konvenció munkáját támogató első felülvizsgálati konferencia (Review Conference) összehívását, a további felülvizsgálati konferenciákat azonban a részes államok egyhangú döntése hívta össze. A második felülvizsgálati konferencia résztvevői 1986 szeptemberében döntést hoztak a konvenció munkája iránti bizalmat erősítő átláthatósági intézkedésekről, megegyeztek a magas biztonsági fokkal bíró elszigetelő létesítmények és a szokatlan fertőzések bejelentéséről, a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalának ösztönzéséről, valamint a tudományos együttműködés támogatásáról. Az 1991 szeptemberében tartott harmadik felülvizsgálati konferencián, újabb átláthatósági intézkedések elfogadása mellett, a részes államok létrehozták a kormányzati szakértők ellenőrzési ad hoc csoportját (VEREX - Ad Hoc Group of Governmental Experts on Verification), amelynek feladata a konvenció ellenőrzési módszereinek azonosítása volt. A szakértők javaslata alapján egy 1994-es speciális konferencia keretében felállították az ad hoc csoportot (AHG - Ad Hoc Group), amelynek feladata a BTWC egyezményhez csatolandó, jogilag kötelező érvényű ellenőrzési jegyzőkönyv tervezetének elkészítése volt. A jegyzőkönyv a tervek szerint definiálja az ellenőrzéshez (verification) kapcsolódó szakkifejezéseket, és rendelkezik a helyszíni ellenőrzések (on-site inspections) különböző formáiról - például az átláthatóságot biztosító váratlan ellenőrzésekről (challenge inspection) és tisz2004. ó'sz-tél 9
