Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Gazdag Ferenc a nukleáris proliferációnak hatékony „vertikális korlátokat" tudott szabni.14 Az NPT korlátlan ideig való meghosszabbításáról szóló határozat elfogadásához az EU tevékenyen hozzájárult, s a New York-i konferencián a soros elnök nemcsak a tagállamok, hanem a csatlakozni kívánó közép- és kelet-európaiak nevében is beszélt.15 A kilencvenes évek második felében az NPT „előkészítő bizottsági" (prepcom) ülésein az EU megelégedett néhány közös nyilatkozattal a CFSP keretében.16 Közülük az 1998. április 23-i közös állásfoglalást emelhetjük ki, mely hitet tett az NPT felülvizsgálati konferenciájának sikere és a nukleáris nonproliferáció nemzetközi rezsimjeinek erősítése mellett.17 Az alakulgató közös európai nonproliferációs politikát az 1995-ös NPT konferencia után tett francia bejelentés zúzta szét, amelyben Chirac elnök a nukleáris kísérleti robbantások felújítását jelentette be.18 Bár a francia elnök eleve csak hat-nyolc kísérleti robbantásról beszélt, amelyekkel a további szimulációs fejlesztésekhez szükséges adatokat kívánták összegyűjteni, a francia lépés heves ellenérzéseket szült. Az uniós tagállamok közül csak Nagy-Britannia mutatott némi megértést azzal, hogy nem ítélte el nyilvánosan a francia döntést. A nemzeti és hatalmi érdekekre alapozott francia döntés mindenesetre világosan jelezte, hogy bő fél évtizeddel a keleti blokk összeomlása után is az unió mélyen megosztott a nukleáris leszerelés kérdésében, s az EU nukleáris hatalmai nem hagyják nemzeti politikájukat befolyásolni az európai szolidaritás nevében. Egyúttal azt is jelezte, hogy még elemeiben sincsenek meg egy közös koncepció körvonalai a nukleáris fegyvereket illetően a posztbipoláris világrend keretei között.19 A nukleáris proliferáció kérdésében való nemzetközi folyamatok irányában az újabb törést 2002. októberében Észak-Korea okozta. Nyilvánosságra került ugyanis, hogy titokban folytatta nukleáris fegyverprogramját, dacára az 1994-ben vállalt kötelezettségeinek. Kiutasította az IAEA ellenőreit, s leszereltette az ellenőrző kamerákat, s bejelentette, hogy 2003. januártól kilép az NPT-ból. A vizsgálatok során napvilágra került az is, hogy Észak-Korea Pakisztántól kapott urándúsító technológiát, ballisztikus rakétákért cserébe. A rossz híreket tetézte a titkos iráni nukleáris programok napvilágra kerülése. A nukleáris proliferáció harmadik hullámához a következő országok, illetve országcsoportok sorolhatók: Japán, Dél-Korea és Tajvan főként az észak-koreai és a kínai nukleáris programok és képességek miatt mutat aggodalmat. A komoly polgári hasznosítású nukleáris képességekkel rendelkező országok esetében a katonai fejlesztések igénye abban a pillanatban válhat megfontolás tárgyává, ha az USA által eddig nyújtott garanciákkal kapcsolatban kétségek merülnek fel. A folyamatos amerikai nyomás ellenére Líbia és Szíria régóta próbálkozik különféle nukleáris fejlesztésekkel. 2004 elején Líbia felhagyott nukleáris fejlesztéseivel, s megnyitotta létesítményeit az IEAE ellenőrei előtt. Szaúd-Arábia az USA szövetségeseként mindeddig nem reagált arra, hogy nagy riválisa, Irán nukleáris képességeket fejleszt. A szaúdi-amerikai kapcsolatok esetleges gyengülése esetén ez a helyzet gyorsan változhat, különösen ha figyelembe vesszük 6 Külügyi Szemle
