Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában Rijád és Pakisztán jó kapcsolatait. Az iráni nukleáris programok 2004-től kerültek a nemzetközi figyelem homlokterébe, miután az Egyesült Államok és Izrael több alkalommal is azzal vádolta Teheránt, hogy nukleáris fegyverek előállítására készül. Az EU szempontjából a kérdés az, hogy mindezek jelentenek-e Európa számára közvetlen veszélyt. A képességek és a szándékok együttes mérlegelése alapján az mondható, hogy közvetlenül nem.20 Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a nukleáris képességekkel bíró országok politikája az „elrettentés" frazeológiáját kezdje használni és alkalmazni külpolitikájában. Emiatt pedig kikerülhetetlenek a változások. Az Európára hatást gyakorló kihívások ugyanakkor valóságosak, tekintve, hogy fontos európai érdekek találhatók mind Ázsiában, mind a Közel-Keleten, mind pedig Eszak-Afrikában. A Közel- Kelet esetében mindenekelőtt a gazdasági és az energiaellátási biztonság, az észak-afrikai térséggel kapcsolatban pedig egyszerűen a földrajzi közelségből fakadó s történelmileg nagyon sokszálú szomszédsági kapcsolatok érintettek. A kibővült EU épp a bővüléssel került ismét közelebb a nukleáris fegyverek problémájához. Az északi és a keleti irányú bővítéssel az EU közvetlen szomszédságába került a nukláris fegyverekkel ugyancsak felszerelt Oroszország, s egy új front keletkezik (Szíria, Irán) abban az esetben, ha Törökország is taggá válik. És még nem is került szó a transzatlanti vita stratégiai vonatkozásairól, vagyis arról, miként kell az EU-nak kifejleszteni stratégiáit, ha tartós marad az amerikai és európai stratégia megközelítések diszkrepanciája. Az Európai Tanács gyors egymásutánban Luxemburgban és Thesszalonikiben foglalkozott a nukleáris proliferáció kérdésével (2003. június).21 A megközelítés alapja a nemzetközi terrorizmus által képviselt fenyegetés s nem a folyamatos megosztottságot okozó korábbi vita volt, mondván, hogy a tömegpusztító fegyverek és célba juttató eszközeik elterjedése növekvő fenyegetést jelent a nemzetközi biztonságra. Már nemcsak arról van szó, hogy „számos állam" próbál meg ilyen fegyvereket beszerezni vagy előállítani, hanem arról is, hogy amennyiben a terroristák vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyverekhez jutnak hozzá, akkor a fenyegetésnek teljesen új dimenzióival kell számolni. Emiatt az EU nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a veszélyeket, s a tömegpusztító fegyverek elterjedésének lefékezése a közös kül- és biztonságpolitika „központi eleme kell legyen". Az EU további politikájának kiindulópontja egy átfogó és rendszeres „fenyegetéselemzés" kell legyen, amelynek párosulni kell a meglévő leszerelési és tömegpusztító eszközök tilalmára vonatkozó egyezmények következetes végrehajtásával. Ez utóbbi magában foglalja az említett szerződések betartásának ellenőrzésével megbízott multilaterális intézmények munkájának támogatását, egy hatékony nemzetközi export-ellenőrzési rendszer működtetését és az USA-val való szoros együttműködést egyaránt. A thesszaloniki dokumentum megállapítja, hogy az EU-nak „eszközök széles skálája" áll rendelkezésére, például a többoldalú szerződések és ellenőrzési mechanizmusok, a nemzetközileg koordinált exportellenőrzés, az együttműködésen alapuló fenye2004. ó'sz-tél 7
