Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában Gazdag Ferenc K ülönös figyelem szokta kísérni a nemzetközi politikában, amikor egy-egy jelentős szereplő közreadja saját értékelését a világról, megjelöli a saját szempontjából aggodalomra okot adó kihívásokat és fenyegetéseket, illetve megfogalmazza az azokra adandó válaszokat. Az ilyen dokumentumokat nemzeti biztonsági stratégiáknak nevezik, s teljesen indokolt a figyelem, ha rövid időn belül a világpolitika két kiemelkedő szereplője is ezzel az eszközzel él. Az USA 2002 szeptemberében tette közzé ezt a dokumentumot,1 míg az Európai Unió egy évvel később, 2003 decemberben fogadta el a saját biztonsági stratégiáját.2 Más államok is hasonló áttekintéseket végeztek, ami teljességgel érthető a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után radikálisan új irányba forduló biztonságpolitikai viták nyomán. A nemzetközi élet szereplőinek - államoknak, nemzetközi szervezeteknek egyaránt - válaszokat kellett megfogalmazniuk az új, s minden korábbitól eltérő kihívásokra.3 E dokumentumok mindegyikének kiemelt helyén találkozunk a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek összekapcsolódásának lehetőségével, amely a legaggasztóbb fenyegetések között jelenik meg. Az EU biztonsági stratégiája a legsúlyosabb kihívások első helyére a terrorizmust, a második helyre pedig a tömegpusztító fegyverek proliferációját helyezi. Jelen tanulmány az EU politikájának a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni vonatkozásait kívánja áttekinteni. Nukleáris fegyverek A nukleáris fegyverek kifejlesztésére a második világháború időszakában, előbb az USA-ban, majd a háború után Szovjetunióban került sor, az európai hatalmak közül előbb Anglia (1952), majd Franciaország (1960), Ázsiából pedig Kína (1964) és India (1974) csatlakozott az atomklubhoz. A nukleáris technológiák fejlesztése jóval szélesebb körű, s egy sor állam ért el komoly eredményeket (Dél-Afrika, Argentína, Brazília, Dél-Korea, India, Izrael, Irán, Észak-Korea, Svédország, Svájc és Pakisztán).4 Közü2004. ősz-tél 3
