Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Gazdag Ferenc: Nonproliferációs kérdések az Európai Unió politikájában
Gazdag Ferenc lük voltak amelyek kísérleti robbantásokat hajtottak végre és nukleáris fegyverzetfejlesztési programokat dolgoztak ki (India, Pakisztán) de vannak olyanok is, ahol a szuperhatalmak által nyújtott különféle garanciák jórészt sikerrel gátolták e programoknak a fegyverzetfejlesztésbe való fordulását. Mennyiségi vonatkozásban mindenképp a hidegháború két szuperhatalma, az USA és a Szovjetunió vezette a kibontakozó nukleáris fegyverkezési versenyt, mint ahogy e két országban dolgozták ki az alkalmazásukra vonatkozó elsó' doktrínákat s fejlesztették ki a nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas rakétatechnológiát is.5 A nukleáris fegyverkezési verseny által gerjesztett globális fenyegetésre a szuperhatalmakat első ízben a kubai válság döbbentette rá, s a hatvanas évektől születtek meg a nukleáris fegyverekre vonatkozó különféle, zömmel szovjet-amerikai kétoldalú megállapodások.6 A multilaterális egyezmények közül számunkra az 1968-as atomsorompó-szerződés és az eredendően egy 1958-as ír javaslat nyomán kidolgozott átfogó atomcsendegyez- mény fontos (CTBT - Comprehensive Nuclear Test Ban Treaty, 1996). Az NPT (Nuclear Proliferation Treaty) megkülönböztetett atomfegyverrel rendelkező államokat (atomklub) és ilyen eszközökkel nem rendelkező államokat. Az előbbiektől a szerződés megköveteli, hogy ne adjanak át más államoknak ilyen eszközöket, illetve, hogy ne segítsenek hozzá más államokat atomfegyverek előállításához, az utóbbiaktól pedig azt, hogy ne szerezzenek be, illetve ne fejlesszenek ki ilyen fegyvereket. Ezen egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség7 (IAEA) felügyeli, amely biztosítékok egész rendszerét működteti, hogy a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok civil nukleáris tevékenysége ne terelődjön a katonai fejlesztések felé. Az 1996-os CTBT az ENSZ kereteiben született meg, s az a célja, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államokat az atomfegyverek kifejlesztésében. A CTBT minden kísérleti atomrobbantást megtiltott. A szerződés hatálya alatt egy globális ellenőrzési rendszert hoztak létre, amely egy nemzetközi megfigyelő rendszerből (IMS), helyszíni ellenőrzésekből, valamint bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekből (CSMB) áll. A rendszer világszerte számos létesítményt működtet, amelyek szeizmikus, radionuklid, hidroakusztikus és infrahangos megfigyeléseket foglalnak magukban. Helyszíni ellenőrzést a részes államok akkor kérhetnek, ha úgy vélik, valaki megszegi a szerződés rendelkezéseit. A szervezet gyakorlati munkáját a bécsi székhelyű Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezete (CTBTO) végzi. Szervesen illeszkednek az ellenőrzési rendszerbe a nukleáris eszközök előállítását felügyelő rezsimek, közöttük a legfontosabbak a Zangger-bizottság8 és a nukleáris szállítók csoportja.9 Tekintve, hogy az európai integráció tagállamai közül Anglia és Franciaország az atomklubhoz tartoznak, míg a többi tagállam nem, a nukleáris fejlesztések és a leszerelés kérdéseiben az EU mélyen megosztott volt.10 Franciaország sokáig egyszerűen nem írta alá a megszületett egyezményeket, sőt 1996-ig folytatta kísérleti robbantásait is, s csak ez4 Külügyi Szemle
