Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Peter Van Ham : Háború, hazugságok és videofelvételek: a public diplomacy és az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja
Könyv- és folyóiratszemle A tanulmány azt vizsgálja, hogy a public diplomacy hogyan próbálja csillapítani a terrortámadás utórezgéseit, ezenkívül bemutatja a public diplomacy alapkoncepcióit és a vele szemben megfogalmazott kritikákat. Azt is megtudhatjuk belőle, hogy hogyan sikerült „eladni" a terrorizmus elleni háborút az Egyesült Államokban és külföldön, és hogy várhatóan megváltozik-e az Amerikáról kialakított kép az arab világban. A public diplomacy célja rokonszenv keltése az adott ország politikai és gazdasági rendszere iránt a külföldi emberekkel való direkt kommunikáció útján. Egyik fő szószólója Henry Hyde kongresszusi képviselő, aki szerint a public diplomacy feladata az, hogy egy közös ügy zászlaja alá terelje az emberiséget, és meggyőzze, hogy az általa keresett célok - szabadság, biztonság és jólét - megegyeznek az Egyesült Államok céljaival. Ebből is kitűnik, hogy a klasszikus diplomáciával szemben, amely a témákkal foglalkozik, a public diplomacy az értékekre koncentrál. És mint ahogy a márkákban való gondolkodás uralja manapság az amerikai élet minden területét, ugyanez vonatkozik a diplomáciára is, ahol a médiák, valamint PR- és marketingszakemberek seregei azon fáradoznak, hogy elfogadtassák mindazt, amit Amerika mint márka képvisel. „Terméket árulunk. Az a termék, amelyet árulunk, a demokrácia" (Colin Powell). Ezt a szemléletet tükrözi Charlotte Beersnek, egy reklámügynökség volt elnökének a kinevezése public diplomacy államtitkár-helyettesi posztjára. Beers régi kollégái segítségét is igénybe véve próbál minden eddiginél hatásosabb marketing- és PR-módszereket kidolgozni a mohamedán országok lakosságával való eredményes interkulturális kommunikáció kialakítására. Ez a fajta propagandatevékenység természetesen nem új jelenség: az Egyesült Államoknak már a múlt században is különböző intézmények létrehozásával megpróbált üzeneteket eljuttatni a külföldi „közönséghez". Például az első világháborúban a Committee on Public Information, majd a második világháborúban az Office of War Information és az Advertising Council volt hivatott a hazai és a külföldi lakosság „szívének és értelmének" meghódítására. Hasonló tájékoztató hivatalok működtek a hidegháború alatt is, sőt a közelmúltban Clinton is létrehozott egy irodát a boszniai válság idején, amely a szerb népet buzdította Milosevic megbuktatására. Igaz, a hidegháború „megnyerése" után ez a propagandatevékenység egy időre veszített erejéből, hiszen úgy tűnt, hogy az amerikai társadalmi modellnek már nem kell komoly kihívásokkal szembenéznie. így később az Amerika Hangja rádió csökkentette nemzetközi adásainak sugárzási idejét, az Egyesült Államok Információs Ügynöksége pedig kevesebb csereprogramot dolgozott ki, ugyanis egyértelműnek látszott, hogy a felszabadult közép- és kelet-európai országok spontánul a liberális demokrácia amerikai útját fogják járni. A szeptember 11-i események azonban brutálisan figyelmeztettek arra, hogy ez a társadalmi modell meglehetősen sérülékeny, és hogy további erőfeszítésekre van szükség a szkeptikus és bíráló vélemények semlegesítésére. Ebből következik, hogy a public diplomacynek most ismét kulcsszerep jut Amerika presztízsének fellendítésében. 2 84 Külügyi Szemle
