Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Peter Van Ham : Háború, hazugságok és videofelvételek: a public diplomacy és az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja
Oliver Eberl: A jog realizmusa gent. Az idegennek viszont semmilyen jogalapja nincsen arra, hogy a meglátogatott országot és lakóit saját maga vagy hazája fennhatósága alá helyezze. Ez nyilvánvalóan a gyarmatosító európai országok ellenében fogalmazódott meg, ahogy az is, hogy egyének is felléphessenek idegen államokkal vagy kizsákmányolókkal szemben. Ugyanis a gyarmatosítók sok esetben abból indultak ki, hogy ha egy területen nem létezik európai értelemben vett államalakulat, akkor az ott élő emberek mint „hontalanok" semmilyen jogi eszközzel nem léphetnek fel velük szemben. Egy „világpolgár" viszont a Föld minden egyes pontján ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, más természetes személlyel vagy akár egy állammal szemben is. Ennek megvalósulása egyszer és mindenkorra jogi lehetetlenséggé tehette volna például a rabszolgaság intézményét. Napjaink neokonzervatív vonulata, az egyensúlyi politizálás feléledése egy kicsit emlékeztet a XIX. század folyamataira, melyek a kanti világbéke helyett a nemzetállamok megerősödését eredményezték. A különbség talán csak annyi, hogy most már nem nemzetállami, hanem kontinentális szinten megy végbe a különválás. A nemzetállamok esetében láttuk, hova vezetett ez, és elképzelhető, hogy még mindig a kanti tervezet a legreálisabb esély a béke megőrzésére. Joób Kristóf Peter Van Ham: Háború, hazugságok és videofelvételek: a public diplomacy és az Egyesült Államok terrorizmus elleni háborúja („War, Lies, and Videotape: Public diplomacy and the USA's War on Terrorism", Security Dialogue, 2003. december, 427-444. o.) A mellett, hogy az Egyesült Államok főként hagyományos, katonai eszközökkel lép fel a nemzetközi terrorizmus ellen, a mohamedán világ erkölcsi és politikai támogatását is igyekszik megnyerni. Erre annál is inkább szüksége van, hiszen a szeptember 11-i támadás nem Amerika katonai képességeinek meggyengítésére irányult, hanem sokkal inkább Amerika szuperhatalmi identitását vette célba. A támadásra a reakció nem csupán az afganisztáni hadjárat és az iraki háború volt, hanem annak a következtetésnek a levonása is, hogy komoly gondok vannak Amerika imázsával. A mohamedán országokban „a közönséges emberek millióiban eltorzított, ám gondosan ápolt képek élnek az Egyesült Államokról. Ezek a képek annyira negatívak, ijesztők és ellenségesek, hogy miattuk a terroristák egy újabb generációja jött létre" (Beers, 2003). Ezeknek a negatív elképzeléseknek a semlegesítését tűzte ki céljául a public diplomacy. 2004. tavasz-nyár 283
