Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Boros Ferenc: Anton Hykisch : Ne féljünk a világtól
Anton Hykisch: Ne féljünk a világtól. „Útikalauz" a globális gondolkodáshoz a nemzetek szintjén meghozandó, illetve továbbviendő törvényi megoldásokat, hangsúlyt helyezve a környezetvédelem területén munkálkodó multilaterális szervezetek alapjainak kiszélesítésére, a nemzetközi közösségen belüli törvényesség eró'sítésére. Végül hangsúlyozza az emberi jogok kodifikálása érdekében folyó küzdelem jelentó'ségét, megállapítva, hogy 1989 után további előrelépés következett be az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumoknak a közép- és kelet-európai államok jelentős részének jogrendszerébe történő bekerülése tekintetében. Rámutat arra, hogy a kérdések ma már globálisan jelentkeznek, mindenkit érintenek, a szomszédság globálissá változott, világméretű szomszédságról beszélhetünk, ezért a megoldásokra is globális szinten kerülhet sor, amely megoldások mozgósítanak minden lehetséges erőt az ügy érdekében (politikai, gazdasági, katonai, regionális, erkölcsi felelősség vállalati, menedzseri szinteken, pedagógiai-képzési, kulturális, vallási, egyházi, civil szféra stb.). A biztonság kérdése is globálissá vált, amely magába foglalja a népek, országok és állampolgáraik biztonságát, amelyben az emberi dimenziók kibővülnek. Az etikai elem a nemzetközi politikában lassan reális szükségletté válik, ami feltételezi a konfliktusok megelőzését, a beavatkozást a szuverén államok belügyeibe az emberi jogok megvédése érdekében. Hangsúlyozza, hogy ezek olyan új elemek, melyek a kialakult bonyolult feltételek szüleményei. Az eddig létező nemzetközi jog még nem reflektált eléggé ezekre az új helyzetekre. A záró és a tanulságokat, támpontokat összegző fejezet előtt a globális problémák etikai vonzatait tekinti át. A globális problémák etikai méreteivel kapcsolatosan két területet elemez, az értékrendek differenciáltságát, reprezentánsaik nézeteinek összegzésével, továbbá az emberi tudat szintjét, amely a globális gondolkodás felé nyíló ablakot jelenti. Az individuális tudat fokmérőjének tíz lépcsőjét különbözteti meg (egyén, család, nemzet, állam, nagy régió, kontinens (civilizáció) bolygó, naprendszer, világ- rendszer, kozmosz) A szerző szerint társadalmunkban intenzívebbé kell tenni a szélesebb dimenziókban (közép-európai, európai és globális) való gondolkodást. Perspektívában világméretekben elfogadott értékrendre van szükség (közös etikai normák, kísérlet a globális etikai szabályok kidolgozására és elfogadtatására). A katonapolitikai és gazdasági globalizálódással egyidejűleg végbemegy a kultúrák fragmentációjának a folyamata, az egyes vallási identitások bővülése és a civilizáció kiterjedése. E két tendencia átfedi egymást, és terepének bővülése politikai tényezővé vált. Az új világrend kialakulásának vonatkozásában ez egy ellentétes folyamatot mutat. Növekednek vallási, etnikai alapon a konfliktusok és a kulturális különbségek. A civilizációk ütközése a jövő vízióját mutatja. Meg kell találni az összekötő kapcsokat, a nemzetközi morál megteremtése leginkább az emberi értékek mentén és türelmes dialógussal érhető el. A szerző tíz olyan követelményt sorol fel, amelyek alanyai lehetnének e konszenzusnak: felelősség a földünkért; az egyes ember szabadsága nem mehet mások rovására; emberi jogok a felelősségben és a szolidaritásban; a család mint az élet alapja; a férfiak és a nők egyenjogúsága; tolerancia más eltérő társadalmak, kultú2004. tavasz-nyár 211
