Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Boros Ferenc: Anton Hykisch : Ne féljünk a világtól
Könyv- és folyóiratszemle szerepéről, amely nagymértékben a magyar etnikumból szerveződött a közép-európai tényezőként létrejött történelmi magyar állam szervezésében". Rámutat arra, hogy a közép-európai térség a történelem folyamán, annak egyes szakaszaiban, a civilizáció aktív bázisának, más szakaszaiban a térség defenzív védelmének szerepét töltötte be. Különösen fontos szerepe volt a térségnek a nyugati civilizációs értékek védelmében. A XIX. század végén annak keleti és balkáni része a civilizációs tempóban lépést vesztett. E fejezet keretében fontos megállapításokat tesz a szláv kölcsönösség mai szerepével és jelentőségével kapcsolatosan. Hangsúlyozza, hogy a szlovák politikának meg kell különböztetni a szláv kölcsönösség kérdését a múltban és a jelenben. Ma már illúzió holmi össz- szláv politikai egységről beszélni. 1989 után éles konfliktusok alakultak ki a szláv nemzetek körében, miközben a kulturális és nyelvi rokonság ma is erős, élő és aktuális kérdés. A szláv mentalitás egyes elemei (nyitottság, szívélyesség, vendégszeretet, hajlam a decentralizációra stb.) hozamot jelentenek az európai közösség és az euroatlanti életvitel számára. Térségünk történelmi helyzetének alakulása szempontjából az euroatlanti orientáció fontosságát és jelentőségét, a meglévő destabilizációs gátak leküzdésének elsődlegességét hangsúlyozza. Európa egyesítésével kapcsolatosan rámutat arra, hogy Európa és az USA vonatkozásában a jövőben várhatóan sok vitás kérdéssel kell számolni, esetleg konfliktusokkal is, de a két civilizáció közös gyökerei miatt is a hasonlóságok dominálnak, az atlanti híd biztonságos civilizációs hátteret jelent Európa számára a jövőben is. További fejezet foglalkozik a világgazdaság globalizálódásának kérdéseivel (realitások, mítoszok és kihívások.), miközben szól a gazdasági globalizálódást s ezen belül a Nemzeti Valutaalapot és a Világbankot ért többoldalú bírálatról, s nem zárja ki a lehetőséget, hogy egyes nyugtalanító jelenségeknek igenis van racionális magja. A könyv következő részében tér ki a globalizálódással kapcsolatos problémák megoldásának kérdéseire és eszközeire. Ebből a szempontból három tényezőt említ: a politikai eszközöket állami és nemzetközi szinten, a gazdasági eszközöket (állami politika, vállalkozások, államok feletti cégek stb.) s végül a jogi eszközöket, úgyszintén nemzeti és nemzetközi szinten. Sőt negyedikként ide sorolja az emberi magatartások (etika, tudat) változásainak fontosságát. Értékeli mind a négy területet, részben abból a szempontból, hogy e területeken milyen lépések történtek napjainkig nemzetközi szinten, milyen véleményeket fogalmaztak meg neves politikusok és teoretikusok. A politikai eszközök alatt elsősorban a nemzeti államok politikusainak tudatos törekvéseit érti, amelyek 1989 után két egymást átfedő rendszerbe foglalhatók: a tartósan fenntartható fejlődés koncepciója, továbbá a globális emberi biztonság új értelmezése (vagyis kísérlet arra, hogy kodifikálják a nemzetközileg érvényes új normákat, amelyek a szuverén államokat a betartásra kötelezik). A gazdasági eszközök vonatkozásában taglalja a gazdasági növekedéssel kapcsolatos vitákat, a piacgazdaság védelmének kérdését a gazdasági fejlődés függvényében, a növekedés lelassulásának eszközét, tényét, mint a nehezen realizálható kiutat. A jogi eszközök között sorolja fel a nemzeti államok és 276 Külügyi Szemle
