Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Boros Ferenc: Anton Hykisch : Ne féljünk a világtól
Anton Hykisch: Ne féljünk a világtól. „Útikalauz" a globális gondolkodáshoz több nehézséget okoz a világhoz való viszony kialakítása, annak tudatosodása, hogy az önálló állam léte sok kockázatot és feleló'sséget is jelent. A könyv tíz fejezete, nagyszámú alfejezete mutatja igazán a vizsgált téma gazdagságát és összetettségét. A bevezető' fejezet inkább elméletileg, elvi alapon közelíti meg a témát, mutatja be a globális komplexum összetevőit (iparosodás, az urbanizáció fel- gyorsulása, a gazdaság globalizálódása, a népesedés kérdésének robbanása stb.) A következő fejezetben áttekintést ad a szerző a globális gondolkodás történelmi hagyományairól, egyesítő törekvéseiről, intézményeiről, szellemi bázisairól, nagyjainak e kérdésben vallott nézeteiről. Majd a jövőkutatással összefüggő kérdéseket, módszereket taglalja, utalva arra, hogy a totalitárius időkben is voltak, noha elszigetelten, jelentős személyiségek, akik kísérletet tettek az előrelátásra. Tény azonban, hogy 1989 után a futurológia (prognosztika) jelentős presztízsveszteséget szenvedett a globális gondolkodás követelményeit alapul véve. A következő (legterjedelmesebb) fejezetben a szerző gazdag leltárt készít az 1945 utáni globális változásokról: a műszaki tudományos forradalom (amely új teret nyitott az emberi tetterő előtt), a politikai-katonai globalizálódás lezárulása (bipolaritás, a „harmadik világ" keletkezése stb.), az atomenergia kérdése mint globális kihívás, a népesedéssel, a világpiac kiszélesedésével összefüggő kérdések. Továbbá vizsgálja a globalizálódás 1989 utáni felgyorsulásának hatásait (a nemzeti államok keletkezésének új hulláma, a posztkommunista országok zónájának létrejötte, a liberális demokrácia elveinek kiszélesedése), a globális források válságát és következményeit, az ökológia válságát és hatását, a kultúra helyzetének alakulását és változásait a globalizálódási folyamatban s végül az emberi értékek tömeges devalvációjának kérdését. Külön fejezetben foglalkozik a szerző a civilizációs körben meglévő globális problémákkal (amerikai, európai civilizáció stb.), a civilizációs elméletekkel (különös súllyal Huntington elméleti téziseivel). Figyelmet érdemel az ötödik fejezet, amelyet a szerző a közép-európai régiónak mint történelmi térségnek szentel, hangsúlyozva e terület történelmi és civilizációs jelentőségét, összegzi civilizációs feladatait napjainkban, ennek keretében a szláv kölcsönösség mai állapotát, a térség euroatlantizmusának fontosságát. Megállapítja, hogy csak 1989 után adatott meg, hogy a közép-európai regionális civilizációs identitásról elmélkedjünk, jóllehet vitatottak az ezzel kapcsolatos törekvések ma is: egyes országokban indokolatlanul hajlamosak a térség előtérbe kerülésében az 1918 előtti múlt módosított restaurálására irányuló törekvéseket látni. E nézetek irrealitását a szerző a megváltozott helyzet mellett alapvetően abban látja, hogy ma már szuverén nemzeti államok alkotják e térséget, melyek maguk döntenek jövőbeni sorsukról. Közép-Európa civilizációs fejlődésének történelmi összefüggéseivel kapcsolatosan méltatja a Szent István-i állam szerepét, amely átvette az adott kor fejlett civilizációs elemeit, s leszögezi, „nem lehet nem említést tenni annak a kiemelkedő politikai elitnek a 2004. tavasz-nyár 275
