Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Janek István: Jozef Bena : Szlovákia és a Benes-dekrétumok
Szlovákia és a Benes-dekrétumok tért vissza Szlovákia területére. így a csehesítési akciót sikeresebbnek ítéli meg, mint a reszlovakizációt Szlovákiában. A negyedik, záró fejezetben (99-108. o.) Béna a dekrétumok és a jogszabályok alkalmazási feltételeivel és érvényességével foglalkozik a Cseh és a Szlovák Köztársaságban. Ebben a fejezetben kifejti, hogy ha a Cseh Köztársaság elnöke az Európai Parlament kérésének eleget téve felülvizsgálná és érvénytelenítené a benesi dekrétumokat, az azt jelentené, hogy Csehszlovákia a második világháború után nem győztes hatalomként szerepelne, hanem vesztesként, s ennek következtében kárpótlást kellene fizetnie. Az elkobzott földeket és a magánszemélyek tulajdonát vissza kellene adni, aminek következtében az 1945 előtti tulajdonviszonyok állnának elő a Cseh Köztársaságban. Okfejtéséhez hozzáteszi, hogy ez megkérdőjelezné a jogbiztonság elvét, amely a demokratikus jogrendszerek egyik alappillérét képezi, és ellentmondana a történelmi igazságosságnak is. A kötet pozitívuma, hogy közzéteszi a témával kapcsolatosan megjelent iratanyagot, a korábbiakat, valamint a közelmúltban kiadottakat is, így az 1991-ben a szlovák kormánynak a németek kitelepítésével foglalkozó nyilatkozatát és a Cseh Köztársaság képviselőházának a dekrétumok kérdésével kapcsolatos, 2002. áprilisi nyilatkozatát is. Másik pozitívuma, hogy külön veszi a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletéit és az elnöki rendeleteket, így azok áttekinthetők maradnak, és nem keverednek, ami az olvasó számára jelent könnyebbséget. A könyv negatívuma, hogy nem jelzi az 1945-48 között a magyar és a német kisebbségek ellen elkövetett intézkedések jelentős részének teljesen jogtalan voltát, azt, hogy ezeket nem lehet a dekrétumokkal igazolni, valamint hogy ellentmondanak minden humánus értékrendnek. Béna könyvének legnagyobb melléfogása abban van, hogy a csehszlovákiai magyar és német kisebbséget úgy mutatja be, mint akik elárulták a csehszlovák államot 1938-ban, és az ötödik hadoszlop szerepét töltötték be. így büntetésük jogos, azt korábbi cselekedeteikért kapták kollektiven. Véleményem szerint ez az álláspont a XXI. századi történetírásban már nem tartható tovább. Európa nem hunyhat szemet a benesi dekrétumok, illetve a ma is tovább élő diszkrimináció felett. A szlovák bíróságok napjainkban is ítéleteket hoznak a jogfosztó dekrétumok alapján. A törvények annullálása és az illetékesek kárpótlása nélkül Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgárainak újabb jogfosztásáról van szó. Ami 1945 és 1949 között a szlovákiai magyarokkal történt, az a XX. század szégyeneinek egyike. Ilyen-olyan magyarázatot lehet rá adni, mentséget azonban nem. Morális szempontból tarthatatlan. Ha az egyén bűnt követ el, felelősségre kell vonni. Az igazságszolgáltatás során azonban még az egyén esetében sem lehet a bosszú a vezérmotívum. A magyarokat és a németeket 1945- ben Csehszlovákiában sújtó diszkriminációnak a bosszú volt az egyik indítéka. Háborús bűnösök voltak a magyarok és a szlovákok között is. A csehszlovákiai hatóságokat vezérlő bosszú azonban nem tett különbséget bűnös és bűntelen egyén között. Az 1945 után ha2004. tavasz-nyár 273
