Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Janek István: Jozef Bena : Szlovákia és a Benes-dekrétumok
Könyv- és folyó iratszemle nács (SZNT) 1944. szeptember 6-án elfogadott rendelete, amely Szlovákiában megszüntetett minden magyar és német tanítási nyelvű iskolát, kivéve azokat az elemi népiskolákat, amelyeket 1938 novembere előtt létesítettek. Ugyanez a törvény megtiltotta, hogy az államilag elismert egyházak német és magyar nyelven tartsák istentiszteleteiket mindazokon a helyeken, ahol azokat az első bécsi döntés után vezették be. A dekrétumok előkészítése már korábban megtörtént, és az első magyarellenes intézkedéseket már 1944-ben, a szlovák nemzeti felkelés alkalmával meghozták. A magyar kisebbség helyzete 1945 áprilisa után folyamatosan romlott. Az SZNT belügyi megbízottjának rendelete alapján el kellett bocsátani állásukból a magyar nemzetiségű köz- alkalmazottakat, majd a magánalkalmazottakat is. A magyar nemzetiségűek tulajdonában lévő üzemeket és a magyar kisiparosok műhelyeit is állami gondnokság alá vették. Vezetőknek szlovákokat neveztek ki. Internálótáborok jöttek létre Pozsony-Liget- újfalun, Kassán, Losoncon, Léván és más helyeken, ezekben a magyar kisebbség tagjait őrizték. Ezzel egy időben megkezdődött a csehszlovákiai magyar kisebbség menekülése Magyarországra, illegálisan több mint negyvenezer magyar lépte át a határt. A városokban és a vegyes lakosságú településeken a magyar nemzetiségű lakosság saját otthonain kívül nem beszélhetett magyar nyelven, mert ezzel különböző atrocitásoknak tette ki magát. A későbbiek során a magyar lakosság elesett az egészségügyi ellátástól és a nyugdíjtól is. 1945 szeptemberétől a 88/1945. sz. elnöki dekrétum alapján több tízezer felvidéki magyart vittek közmunkára Csehországba. A németek kitoloncolása után ugyanis a cseh országrészben óriási munkaerőhiány alakult ki. Az 1945-49 közötti korszak feltárásában az elmúlt egy évtized alatt komoly munkát végeztek a történészek, s ez idő alatt komoly szemléletváltozás is megmutatkozott. A szlovákiai történészek közül Vadkerty Katalin és Stefan Sutaj munkásságát kell megemlíteni a témával kapcsolatban. Mára a szudétanémetek kitelepítésének folyamata eléggé feltárt, noha a kitelepítettek számáról még mindig heves vita folyik. A Benes- dekrétumok körül ismét fellángolt vita elsősorban azok jogosságáról, a mai jogrenddel összeegyeztethetetlen voltáról, esetleges megszüntetésük következményeiről szól. Szlovák és cseh oldalról is csak azt bizonygatják, hogy a dekrétumok már a történelem részei, és a történészek feladata azokat értékelni. A fenti állítással egyet is lehetne érteni, ha a szlovák és cseh történészek valóban objektiven írnák le a történteket. Jozef Béna könyvét kezdetben nagy érdeklődéssel vettem kezembe, hiszen a szerző nem történész, hanem jogász a pozsonyi Comenius Egyetem jogi karán. A könyv első fejezeteinek elolvasása után csalatkoznom kellett, korábbi optimizmusom hamar elmúlt, és az a meggyőződésem alakult ki, hogy az események elhallgatásának és elke- nésének vagyunk tanúi ebben a könyvben. Béna könyve szakmainak álcázott propa- gandisztikus hozzászólás a Benes-dekrétumok körül kialakult politikai vitákhoz. Béna könyve négy főfejezetre oszlik, a kötet korabeli dokumentumok közzétételével zárul. Az első fejezetben a szerző bemutatja az elnöki dekrétumokat és a Szlovák Nemzeti 270 Külügyi Szemle
