Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Vida István - Zseliczky Béla: Az 1945. június 29-i szovjet-csehszlovák szerződés Kárpátaljáról
Az 1945. június 29-i szovjet-csehszlovák szerződés Kárpátaljáról. 4. F. Nemecnek, a felszabadított területek kormánybiztosának távirata Benes elnöknek és a kormánynak Moszkva, 1944. december 29. A moszkvai megbeszéléseket követően az általános helyzetről az alábbiakat az Ön figyelmébe. A Kárpát-Ukrajnában kibontakozó mozgalmat, amely a csehszlovák köztársaságtól való elszakadásra és a Szovjetunióhoz való csatlakozásra irányul jelenlegi fázisában népi és spontán mozgalomnak kell tekinteni. A Szovjetunió ezt ugyanis a nemzeti törekvés kifejeződéseként értékeli és tiszteletben tartja, mint általában a szláv népek nemzeti törekvéseinek megnyilvánulását. A Szovjetunió természetesen ragaszkodik a nemzetközi szerződések és egyezmények betartásához, amit bizonyít a felsőbb szovjet katonai szervek magatartása is az általa felszabadított területeinken. Igaz, e tekintetben tapasztalhatók bizonyos hiányosságok mind a mi részünkről, mind az alárendelt szovjet katonai hatóságok részéről, de ezeket a jelenségeket tegnap megvitattuk Molotovval. Felhívtam a figyelmét arra, hogy mi is követünk el hibákat, vannak némi nehézségek, de ezek a helyzet kialakulatlanságával, nem elég világos voltával indokolhatóak. A külügyi népbiztos ezzel szemben megállapította, olyan időszakban, amikor az emberek már belefáradtak a háborúba, szükségszerű, hogy voltak és lesznek nehézségek és hiányosságok, amelyek a szabadság első napjainak lázas állapotával magyarázhatóak. Figyelembe véve ezt a helyzetet, javaslom a kormánynak, haladéktalanul foglakozzon Kárpát- Ukrajna problémájával. Kizárt dolog, hogy a csehszlovák közigazgatás a helyi lakosság akarata ellenére tevékenykedett volna Kárpát- Ukrajnában. Az adott helyzetben ez azt jelentette volna, hogy a csehszlovák hatóságok a nép akarata ellenére, a szovjet katonai szerveknek a hátországban a rend teremtésére irányuló törekvései ellenére erőszakos úton uralkodtak volna. Az ukrán nép állam jogi hovatartozása mindig is különleges probléma volt a köztársaságban. Az ukrán nép állami hovatartozása eldöntésnek jogát saját történeti fejlődése hozta meg. Teljesen elkerülhetetlennek tartom, hogy tekintettel az állam tekintélyére, a köztársaság további külső és belső fejlődésére, a kormány adjon hivatalos választ a Szovjetuniónak Kárpát-Ukrajna népi bizottságai 1944. november 26-i gyűlésének határozatát illetően, s juttassa kifejezésre, kész teljesíteni a követelést és tárgyalásokat kér ebben a kérdésben. A tárgyalások elhalasztása e tárgyban a békekonferenciáig, vagy még későbbre, véleményem szerint teljesen lehetetlen. A Szovjetunió dolga eldönteni, hogy ennek a kérdésnek a rendezése most okoz-e vagy sem nemzetközi bonyodalmakat. Óvnám egyes köreinket attól, hogy a Kárpát-Ukrajnában kibontakozó mozgalom népi jellegét és az ország felszabadulása után megerősödő nemzeti öntudat szerepét megkérdőjelezzék. Világosan megmondottam Molotovnak, hogy nincs felhatalmazásom külpolitikai kérdéseket megvitatni, csupán közlöm Londonnal véleményemet és javaslataimat. A fentiek értelmében megfogalmazott javaslataimat megvitattuk azon a december 28-i közös értekezleten, amelyen Fier- linger nagykövet és Való politikai tanácsos mellett részt vettek a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottai, valamint Petruscak40, Gottwald41 és Kopecky42 képviselők. Részletes és baráti megbeszélés követően, elvégezve a javításokat és kiegészítéseket, a javaslat végleges megfogamzását egyhangúlag elfogadtuk. Nyomatékosan felhívom a figyelmét arra, hogy teljesen egyetértet2004. tavasz-nyár 243
