Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
Szilágyi Imre kítania a nyugat-európai országokkal, megnehezítette a kapcsolatok széles körű fejlesztését. Bár egy horvát politikus úgy vélte, hogy a magyar-horvát kapcsolatokat (is) befolyásolják az aktuális hatalom ideológiai előítéletei: „Magyarország Antall koalíciójának idején nagyon aktív volt, különösen amíg a BT tagja volt, a reformkommunisták hatalomra kerülésével lényegesen csökkent az érdeklődése és óvatosabbá vált",56 a szocialista párti magyar miniszterelnök és a külügyminiszter is többször találkozott horvát politikusokkal. Lehet, hogy ezek a megbeszélések nem voltak olyan szívélyesek, mint a korábbiak, de azért nem csupán annak volt gesztusértéke, hogy Horn Gyula miniszterelnök fél éven belül kétszer is Zágrábba látogatott,57 hanem annak is, hogy Horn kijelentette: „Budapest elégedetlen a horvát-magyar gazdasági kapcsolatokkal, s ezért szeretné, ha azok a politikai viszonyhoz hasonló kiváló szintre emelkednének".58 Göncz Árpád államfő pedig, bár kifogásolta, hogy a magyar cégek nem tudnak a kívánatos mértékben bekapcsolódni a horvátországi újjáépítésbe, elmondta: „Tudjmant biztosította arról, hogy Budapest támogatja és segíti Horvátország euroatlanti integrációját. Ezenkívül szívesen vennénk, ha Horvátország bekapcsolódna a CEFTA, a közép-európai szabadkereskedelmi társulás munkájába."59 Az is igaz viszont, hogy ennél is tovább ment a jobbközép irányultságú Orbán Viktor miniszterelnök, amikor 1999 januárjában ellátogatott Zágrábba. A magyar miniszter- elnök nem csupán abban tanúsított jóindulatot, hogy a tárgyalásokat abban a palotában tarthatták meg, amely egykor a magyar történelem szempontjából vitatott megítélésű Jellacic báné volt, de abban is, hogy kijelentette: „Magyarország Horvátországot kiemelt partnerként kezeli azzal is, hogy támogatni fogja mielőbbi integrációját."60 A legnagyobb gondot persze a Milosevic-féle Szerbia politikája és az ezzel szorosan összefüggő balkáni problémahalmaz kezelése jelentette. A magyar kormánynak továbbra is különféle gyakorlati problémákkal kellett szembenéznie. Először is azzal a már említett ténnyel, hogy a vajdasági magyarok elmenekültek szülőföldjükről, ekkor, illetve a későbbiekben mintegy ötvenezer magyar menekült át Magyarországra.61 Másodszor azért, mert a jugoszláviai viszonyok anyagilag is hátrányosan érintették Magyarországot. A háború következtében nem csak a dél felé irányuló áruszállítás vált nehezebbé, de a külföldi turisták egy része Magyarországot is veszélyes területnek ítélte. Az óvatosság jegyében Göncz Árpád köztársasági elnök 1992 elején arról biztosította Belgrádot, hogy Horvátország és Szlovénia elismerése nem irányul senki ellen sem.62 A parlament külügyi bizottságában pedig arról folyt a vita, hogy milyen mélységben érdemes fejleszteni a kapcsolatokat az adott szerb politikai vezetéssel. Az akkor még ellenzékben lévő Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke amellett érvelt, hogy a szerb vezetést saját választói legitimálják, s a nemzetközi kapcsolatok nem kezelhetők ideológiai alapokon.63 Mindezek után Magyarország igyekezett a kapcsolatokat teljesen pragmatikus alapon kezelni. Magyarország részéről ezt indokolta mind az ország földrajzi helyzete, 14 Külügyi Szemle
