Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Pintér Attila Az új elnök és a miniszterelnök viszonya nem volt éppen harmonikus. A legsúlyosabb konfliktus 2001 februárjában a korrupciós ügyek feltárása kapcsán robbant ki közöttük. A konfliktust az váltotta ki, hogy Sezer elnök élt az alkotmány 108. paragrafusa adta lehetőséggel, és vizsgálóbizottságot állított fel a korrupciós ügyek kivizsgálására. Ugyanezt megtette Ecevit miniszterelnök is, ám míg a miniszterelnöki bizottság jelentése mindent rendben talált, a Sezer-bizottság ezzel ellenkező következtetésre jutott. A 2001. február 20-i nemzetbiztonsági tanácsülésen a köztársasági elnök azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy a tolvajokat védi, mire Ecevit, egyik helyettese, Mesut Yilmaz biztatására azonnal távozott az ülésről. A piac szereplői azonnal reagáltak: néhány óra leforgása alatt 5 milliárd dollárt vontak ki az országból, a tőzsde index egy nap alatt 15%-ot zuhant, a líra árfolyama 2001. február 21-ről 22-ére 687 ezer TRL= 1 USD-ről kétmillió TRL=1 USD-re változott.148 Törökország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági-pénzügyi válságát élte át, néhány hét leforgása alatt 600 ezer ember vált munkanélkülivé, a 2001-es infláció 68%-kal volt magasabb, a GDP pedig 8%-kal, 55 milliárd dollárral volt alacsonyabb az előző évinél. Ecevit régi ismerőséhez, Kemal Dervishez, a Világbank egyik helyetteséhez fordult, felajánlva neki a gazdasági államminiszteri posztot.149 Dervis kijelentette, csak abban az esetben vállalja, ha a nemzetgyűlés megszavazza az ország gazdasági talpra állításához szükséges reformok meghozatalát. Törökország a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez fordult, amelyek szintén reformokhoz kötötték a hitel folyósítását. A 2002 februárjában aláírt egyezmény értelmében a pénzügyi szervezetek három év alatt 17 milliárd dolláros hitelt biztosítanak Ankarának. A csőd szélén álló ország kormánya az első részleteket kénytelen volt a költségvetés hiányának fedezésére fordítani. Dervis rövid idő leforgása alatt Sezer elnök mellett a legnépszerűbb politikussá vált, feladatát annyira eltökélten igyekezett végrehajtani, hogy gyakran a negyedik koalíciós partnerként emlegették. Törekvései azonban csak részben jártak sikerrel, Törökországban a gazdasági-pénzügyi válságot 2002 nyarán belpolitikai válság követte. A hosszabb ideje betegeskedő kormányfő nem volt hajlandó távozni posztjáról, mire 2002. július 8-11. között lemondott kormányának több minisztere, köztük Hüsamettin Ozkan miniszterelnökhelyettes, Ismail Cem külügyminiszter és Kemal Dervis.150 A miniszterek távozását követően számos képviselő vált ki a Demokratikus Baloldal Pártja képviselőcsoportjából: a kormánynak 275 képviselője maradt az 550 fős nemzetgyűlésben, így elvesztette többségét.151 A távozó képviselők Ismail Cem vezetésével megalakították az Új Törökország Pártját. A megrendült egészségi állapotú miniszterelnök továbbra sem volt hajlandó lemondani, ám koalíciós partnerei és az ellenzéki pártok nyomására végül beleegyezett, hogy előrehozott választásokat tartsanak, amelyekre 2002. november 3-án került sor. A választások előtt, 2002. augusztus 3-án a nemzetgyűlés elfogadta az ország EU-csatlakozásának előfeltételét képező, politikai reformokat magába foglaló törvénycsomagot.152 Az unió korábban már jelezte, mindaddig, amíg Törökország nem hozza törvényeit össz144 Külügyi Szemle
