Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után nőtt a vajdasági magyarokra nehezedő politikai nyomás, a magyarellenes kampány, s a Külügyminisztérium úgy értékelte, hogy a vajdasági magyarokkal kapcsolatos szerbiai politika nem értékelhető másként „mint a magyar-szerb kapcsolatok és a kétoldalú együttműködés szándékos lerombolását célzó törekvésnek."47 Magyarország és a délszláv államok 1992-től 1999-ig Jugoszlávia szétesésének folyamata azonban nem zárult le 1992 januárjában, s Magyarország a következő időszakban is részben aktív alakítója, részben passzív elszenvedője volt a délszláv eseményeknek. A leginkább problémamentes kapcsolat Szlovéniával jött létre. A két ország politikai vezetői - a köztársasági elnökök, a miniszterelnökök, a külügyminiszterek és más miniszterek - igen gyakran találkoztak egymással, s a találkozók után (függetlenül attól, hogy éppen milyen kormánykoalíció volt hatalmon az egyik vagy a másik országban) mindkét fél a legnagyobb elismeréssel szólt a két ország közötti kapcsolatokról. A diplomáciai kapcsolatokat már 1992-ben nagyköveti szintre emelték, s ugyanebben az évben kisebbségvédelmi, illetve barátsági szerződést kötöttek egymással.48 1996-ban jött létre Olaszország, Szlovénia és Magyarország részvételével az úgynevezett háromoldalú együttműködés. Ennek legfőbb célja Szlovénia és Magyarország euroatlanti integrációjának elősegítése volt, s ez még inkább elmélyítette Budapest és Ljubljana kapcsolatát49 A szlovénok elégedettségét fejezi ki az a tény, hogy 1992-ben Jeszenszky Gézát,50 1997-ben pedig Göncz Árpádot a Magyar Köztársaság elnökét tüntették ki a Szlovén Köztársaság Szabadság emlékérmének arany fokozatával.51 Magyarország 1997-ben viszonozta gesztust, Milan Kucan államelnöknek a Magyar Köztársaság nagykeresztjét adományozta.52 Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szlovén politikusok gyakrabban és egyértelműben minősítik igen jónak a két ország közötti kapcsolatokat, mint a magyarok. Nem teljesen világos, hogy 1995. február 6-án Horn Gyula magyar miniszterelnök miért nem fogadta a magyar külügyminiszterrel Budapesten tárgyaló szlovén külügyminisztert,53 illetve, hogy 1995. május 4-én miért fejezte be a tervezettnél hamarabb ljubljanai tárgyalásait.54 Az is tény, hogy a két ország közötti valóban jó viszonyt időnként beárnyékolták a mező- gazdasági árucserével, illetve a közlekedési infrastruktúrával és a kisebbség pénzügyi helyzetével összefüggő, kisebb jelentőségű érdekellentétek. Bonyolultabb helyzet alakult ki a magyar-horvát kapcsolatokban. Az 1992-es év itt is kedvezően indult: a kapcsolatokat nagyköveti szintre emelték, s ez a két ország is megkötötte a kisebbségvédelmi egyezményt, illetve az úgynevezett alapszerződést.l5 Az a tény, hogy Horvátország területének egy része felett nem rendelkezett szuverenitással, a horvátok részvételével is zajló boszniai háború, illetve az a tény, hogy Horvátországnak - több ok miatt - hosszú ideig nem sikerült igazán jó kapcsolatokat kiala2004. tavasz-nyár 13
