Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között a Demokrata Pártot.69 Az új párt nem volt olyan tiszavirág életű, mint elődei. Létrejötte csaknem törvényszerűnek volt mondható, mivel az 1938-ban elhunyt Kemál utóda Ismét Inönü nem rendelkezett Musztafa Kemál karizmájával. Kevésbé diktatórikus módszerekkel, kompromisszumokra való hajlandósággal vezette az országot, így a többi politikai vezető szabadabban fejezhette ki a hivatalostól eltérő véleményét. Emellett a 40-es évek végére már a köztársaság második generációja nőtt fel, a rendszer konszolidálódott a nagyvárosokban. Az ellenzék vezetői a kormánypárt soraiból jöttek, a köztársaság alapelveit nem vitatták.70 A 40-es évek végére világossá vált, hogy kulturális normákat a társadalomra kényszerítve a vallásos tömegek érzelmeit nem lehet figyelmen kívül hagyni.71 A Demokrata Párt úgy látta, a CHP a kemálista forradalommal csak a társadalomnak alig harmadát érte el, míg nagyobb része érintetlen maradt, ezért öt pontos fejlesztési programot dolgozott ki: utat, vizet, földet, hitelt és mecsetet a falvaknak.72 A Demokrata Párt az 1950-es választáson a program mellett azzal a felhívással mobilizálta a vidéki szavazókat, hogy gyermekeik részesülhetnek olyan oktatásban, amely lehetővé teszi, hogy „morális tartásuk" feladása - vallási ihletésű népi kultúrájuk elhagyása vagy szüleik lenézése - nélkül is „modern emberekké" váljanak. A megoldás a vallási szakiskolák létrehozása volt, amelyek szerepe fokozatosan bővült, a diákok számára nem csak életstílust, de világképet is biztosított. Az 1950-es választásokon az Adnan Menderes vezette Demokrata Párt elsöprő győzelmet aratott a Köztársasági Néppárt felett, amely többé nem tudott többséget szerezni a nemzetgyűlésben.73 A Demokrata Párt sikere azt jelentette, hogy 1950-től politikai versengés jelent meg Törökországban, azonban a politikusoknak nem volt tapasztalata a téren, milyen legyen a kormánypárt és kormány viszonya, illetve hogyan kell kezelni az ellenzéket. A köztársaság történetében először világossá vált, hogy a politikai támogatás nem garantált, azt megfelelő politikával meg kell szerezni. Ennek következtében a pártok igyekeztek a korábbinál szorosabb kapcsolatot kialakítani a társadalom egyes csoportjaival. Az 50-es évek belpolitikájában még erőteljesen érződött az egypártrendszer hatása. A Demokrata Párt úgy érezte, elsöprő győzelme a népakarat megnyilvánulása volt. A parlamenti többség felsőház vagy alkotmánybíróság hiányában kontroll nélkül működött. Ennek hatására a kormánypárt úgy vélte, korlátok nélkül cselekedhet: az állami intézményeket teljesen befolyása alá vonta, az állami forrásokat saját céljaira vette igénybe, a kormány tevékenységét bíráló politikusokat és újságírókat perbe fogták, a párt érdekeivel ellentétesen ítélkező bírákat eltávolították.74 A Menderes vezette kormányok igyekeztek teljesíteni a választóinak tett ígéreteket, ennek megfelelően megnyitották az ún. imam hatip iskolákat, ahol muszlim prédikátorokat képeztek. Mindez azt jelentette, hogy az országban párhuzamos oktatás jelent meg. Imádságra, török helyett ismét arab nyelven hívták fel az igazhitűeket. A Korán 2004. tavasz-nyár 129
