Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - KITEKINTÉS - Pintér Attila: Mecsetek és katonai barakkok között. A politikai pártok evolúciója a török politikai rendszerben
Mecsetek és katonai barakkok között A Konstantinápolyban összeülő utolsó oszmán parlament 1920. január 20-án elfogadta a Nemzeti Paktumot (Misak-i Milli), amelynek pontjai a következők voltak: a) Az oszmán muszlim többségű területek oszthatatlan egységet képeznek, az idegen megszállás alatt lévő arab többségű területekről népszavazás dönt. b) Az 1878-1918 között az Orosz Birodalomhoz tartozó Batumi, Kars, Ardahan sorsáról népszavazás dönt. c) Nyugat-Trákia sorsáról ugyancsak népszavazás dönt. d) Garantálni kell Konstantinápoly és a Márvány-tenger biztonságát. A szorosok kereskedelmi hajózás céljára való megnyitása más érintett országokkal való megbeszélés tárgyát képezi. e) A kisebbségek jogait az európai államok közötti egyezményekkel összhangban rendezik. f) Mindenféle megszorítástól mentesen biztosítani kell a birodalom gazdasági-pénzü- gyi-igazságszolgáltatásbeli függetlenségét.29 A Konstantinápolyt megszálló brit alakulatok 1920. március 16-án feloszlatták az oszmán parlamentet. Kemál, miután néhány nappal később értesült az eseményekről, Ankarába hívta az összes képviselőt, akik közül 92-en meg is érkeztek, majd csatlakozva az immáron nemzeti parlamentként működő társaság 232 képviselőjéhez 1920. április 23-án megalapították a Nagy Nemzetgyűlést.30 Az antant ennek ellenére nem ismerte el az ankarai nemzetgyűlést az ország képviselőjének, ezért 1920. augusztus 10-én a Porta képviselői írták alá Sévres-ben a békeszerződést, amelynek értelmében a birodalom volt területeinek töredékét tartotta volna meg: Északkelet-Anatólia hat tartományát Örményország, Izmir környékét és Kelet-Trákiát Görögország kapta. A francia mandátum alá került Szíria határai nyugaton csaknem elérték Adanát, északon Mardin vonalában húzódtak, akárcsak a brit mandátum alá került Mezopotámia északi határai. Az egyezményben már Törökországként emlegetett állam központja továbbra is Konstantinápoly maradt.31 A nemzetgyűlés nem fogadta el a Sévres-ben megkötött egyezményt, azonban nemtetszésének nyomatékosan kellett hangot adni. Ennek megfelelően, egykori oszmán hagyományok szerint, először a leggyengébb ellenállás, az örmények felé fordultak. 1920 októberének végén Kazim (Karabekir) XV. hadteste támadást intézett a birodalom hat keleti tartományára igényt formáló örmények ellen. Az október 27-én megkezdett offenzíva november végére az örmények teljes vereségével ért véget. A december 2-án Gümrüben megkötött béke feltételeit Ankara diktálta.32 Görögország fegyverrel akarta Ankarát a békeszerződés tudomásulvételére kényszeríteni, ezért a görög hadsereg a mozgalom fővárosa ellen vonult.33 1 921. január 10- én Inöníinél Ismét pasa csapatai azonban megállították előrenyomulásukat. Az örmények, majd a görögök elleni siker rádöbbentette az antantot a Sévres-ben megkötött béke tarthatatlanságára. Két és fél évvel a világháború után az antant csapatok egy részét leszerelték, másik részét pedig a Szovjet-Oroszország elleni intervencióban vetették be. 2004. tavasz-nyár 121
