Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után fontosabb nemzetközi szervezetek állásfoglalásaival, de ez nem jelenti azt, hogy időnként egyes kormánytagok, vagy a kormányhoz közel álló körök részéről ne hangoztak volna el ettől eltérő álláspontok is. 1991. június 25-én a magyar Külügyminisztérium szóvivője leszögezte, hogy a magyar álláspont azonos az EBESZ külügyminisztériumi tanácskozásán elfogadott nyilatkozattal, amely hangsúlyozza Jugoszlávia demokratikus fejlődésének, területi integritásának jelentőségét, s szorgalmazza, hogy a válságot békés eszközökkel oldják meg.22 A magyar kormány nem képviseltette magát a ljubljanai függetlenségi ünnepségen, de a szlovén határhoz közeli megyék képviselői igen.23 A honvédségnél nem léptettek ugyan életbe megerősített szolgálatot, de bizonyos egységeknél gyakorlatokat tartottak.24 Szlovéniában egyébként a magyar határhoz közel eső részeken már igen hamar komoly csaták folytak. A magyar kormány ezért június 27-én újabb nyilatkozatban szögezte le az európai dokumentumokkal összhangban álló elveit, azt, hogy folyamatos érintkezésben áll az európai és az észak-amerikai kormányokkal, ismételten kifejezte azt a reményét, hogy a kialakult feszültség nem érinti hátrányosan a jugoszláviai magyarokat, s hangsúlyozta, hogy változatlanul a Jugoszláviával kialakított jószomszédi viszony fejlesztésére törekszik.25 A legnagyobb ellenzéki párt, a liberális Szabad Demokraták Szövetsége rövid nyilatkozatában a következőket szögezte le: elítéli a Jugoszláv Néphadsereg szlovéniai akcióját, mert az alkotmányos válságot nem szabad erőszakkal megoldani. Csak a békés, tárgyalásos megoldásokat szabad elismerni. „Ha Jugoszláviát katonai erő tartja egyben, akkor az európai stabilitás ugyanolyan veszélybe kerül, mintha a köztársaságok mindenfajta megegyezés nélkül szakadnak ki a szövetségi köztársaságból" állítja a nyilatkozat.26 A magyar diplomácia aktív lépésekre is elszánta magát. 1991. június 29-én Antall József miniszterelnök telefonon beszélt Ante Markovié jugoszláv szövetségi kormányfővel, s a magyar álláspontot kifejtette az EK soros elnökéhez, s az amerikai és a szovjet elnökhöz írott levelében is.27 Ugyanezen a napon Göncz Árpád köz- társasági elnök kifejtette, hogy Magyarország érdekelt Jugoszlávia egységében, már csak azért is, mert ott nagy számban élnek magyarok.28 Közben azonban a magyar kormányra különböző oldalról is nyomás nehezedett. A magyarországi horvátok és szlovénok képviselői levélben fordultak az ország vezetőihez azt kérvén, hogy Magyarország ítélje el a jugoszláv katonai agressziót, illetve, hogy támogassa a horvátok és szlovénok demokratikus törekvéseit, illetve ismerje el a szlovén államot.24 A Mura vidéki magyarok a háború kitörésétől kezdve úgy vélték, hogy a magyar kormánynak többet kellene tennie Szlovénia nemzetközi elismerése érdekében. Abban bíztak, hogy a magyar kormány a jószomszédi viszonyok mellett a Mura vidéki magyarság további sorsával kapcsolatban sem tanúsít közömbösséget.30 A magyar kormányfő 1991. július 3-án a Der Standard című lapnak adott nyilatkozatában a korábbinál kissé határozottabb hangot ütött meg. Ebben síkra szállt a jugoszláv köztársaságok önrendelkezési joga és szuverenitása, valamint a Vajdaság és Koszovó 2004. tavasz-nyár 9
