Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2004 (3. évfolyam)
2004 / 1-2. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK - Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után
Szilágyi Imre autonóm tartományok ügyének megoldása mellett. Úgy vélte, hogy Jugoszlávia jelenlegi formájában nem lesz képes fennmaradni. Szerinte Magyarország a jugoszláv államalakulat olyan demokratikus átalakulásában érdekelt, amelyben a szuverén köztársaságok konföderációs alapon élnének együtt, de ez a döntés természetesen az érintett népek akaratától függ. Elmondta, hogy nem lenn jó, ha Jugoszláviában olyan Szerbia maradna meg, amelyben kommunista elgondolások, és agresszív nacionalizmus uralkodik. A kormányfő' utalt arra, hogy az első világháborút lezáró békeszerződések Jugoszláviának és nem Szerbiának juttatták az úgynevezett Vajdaságot, Jugoszlávia szétesésekor tehát ezt is figyelembe kell venni.31 Majd a kisebbik kormánypárt vezetője Torgyán József szólt arról, hogy pártja támogatja a horvátok és a szlovénok független nemzeti államának megalakítását, illetve, hogy Szlovénia és Horvátország önállósulása esetén nemzetközi konferenciának kellene foglalkoznia a Vajdaságban élő magyarok helyzetével, s végre kellene hajtania az erre vonatkozó történelmi korrekciót. A balliberális ellenzék pártjai egyöntetűen elutasították Torgyán szavait.32 A jugoszláv válságra és a konföderációra vonatkozó magyar álláspontról Antall 1991. július végén a Hexagonále kormányfőinek értekezletén a következőket mondta. „Ha a »Hexagonale« országain belül vagy közvetlen szomszédaink körében bizonytalanság van, krízis van, netán belső konfliktusuk van - ne is mondjam polgárháború! - az mindannyiunkat sújt; valamennyiünk gazdasági helyzetét és az irántunk lehetséges bizalmat veszélyezteti, hiszen általában együttesen szemlélik a térséget. (...) Amikor mi a szuverén köztársaságok konföderációjának gondolatáról kifejtettük álláspontunkat, ez mindig összhangban volt a nemzetközi megállapodásokkal, többek között a brioni megállapodással. (...) Jugoszlávia és tagköztársaságai gazdasági, politikai és erkölcsi támogatást kapnak. De ez a támogatás csak úgy képzelhető el, hogy demokratikus átalakulás, pluralista politikai rendszer formálódik, érvényesülnek a nemzetek önrendelkezési jogai, a kisebbségi jogok és az általános emberi jogok."33 Nyilván éppen a nemzetközi közvélemény magatartását is figyelembe véve fogalmazott úgy 1991 szeptemberében Jeszenszky Géza - aki 1991 júliusában ismételten szólt arról, hogy Magyarországnak tekintettel kell lennie a jugoszláviai magyar kisebbség sorsára - hogy Horvátország és Szlovénia elismerése nincs napirenden.34 Ez az óvatosság azért is figyelemre méltó, mert nem sokkal korábban Horn Gyula, az MSZP és a parlament külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, hogy „Nincs elvi akadálya annak, hogy Magyarország elismerje Szlovénia és Horvátország függetlenségét. ...de ezt a lépést összhangba kell hozni, alá kell rendelni az ellenségeskedések beszüntetésének kérdésével. A magyar elismerés nem lehet gátja az esetleges megbékélésnek, nem szíthat újabb felesleges feszültségeket Jugoszlávián belül. (...) Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a baltiak szuverenitását elismeri a világ, az ő függetlenségüket miért ne lehetne elismerni."35 Magyarország ugyanakkor azok közé tartozott, akik arra is töreked10 Külügyi Szemle
