Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pankovits József: Külkapcsolatok és korértelmezés a magyar-olasz viszony 1956 utáni tapasztalata alapján
Külkapcsolatok és korértelmezés a magyarolasz viszony 1956 utáni tapasztalata alapján Pankovits József T örténelmünk 1956 utáni nyitott kérdéseinek tisztázására eredményes erőfeszítéseket tesz a történészszakma, általában a társadalomtudományok művelői, valamint a nyilvánossághoz forduló szemtanúk, visszaemlékezők széles köre. Ezzel egyidejűleg egyelőre viszonylag kevés a nemzetközi, külpolitikai összefüggéseket feltáró forrásanyag, közreadásuk és feldolgozásuk talán lassúbb is a kelleténél, pedig ezáltal a hazai történések és belpolitikai folyamatok kevésbé ismert vagy ismeretlen mozzanataira derülhet fény, elősegítve pontosabb megítélésüket. Néhány külpolitikai tárgyú szerkesztett dokumentumkötet1 áll ma már rendelkezésre az általunk is tárgyalandó időszakról, segédeszközkénti használatukkal ki-ki tetszése szerint ellenőrizheti ismereteit, szembesítheti nézeteit a korról. A magyar-olasz kapcsolatok2 1956. utáni külügyi dokumentumainak tanulmányozása3 a fenti szempontokból ugyancsak releváns hozamú lehet. Olyan kérdések vetődnek fel, mint az, hogy az 1956 után Magyarországgal szemben alkalmazott elszigetelési politikával és az 1956-os forradalom ügyével való szolidaritással a nyugatiak miért hagytak föl aránylag rövid időn belül? Az elszigetelési technikákat miért nem gyakorolták a Szovjetunióval szemben? A szovjetek felelőssége a Magyarországon történtekért több mint egyértelmű. Kritikát ugyan bőven kapott a szovjet vezetés, de ez nem ment el a büntető ízű retorzióig és bojkottig. Kádár János kormányát illegitim bábkormánynak minősítették, de erről a szóhasználatról ugyancsak rövid időn belül letettek a nyugatiak és elismerték Kádár „konszolidációs" érdemeit. Vajon miért? Felvethetők ezek a problémák még akkor is, ha keletkezésük és változásaik nem alkotnak lineáris folyamatot, hanem ellentmondások és némi iszapbirkózás közepette bontakoztak ki, amiről éppen a magyar-olasz kapcsolattörténet dokumentumai vallanak az utókornak. Ezek a kapcsolatok - természetesen nem önmagukban, hanem más hasonlóan fontos vagy fontosabb viszonylatokkal való összehasonlításban, mellyel itt és most nem foglalkozunk - korszakokat átívelve különleges jelentőségre tettek szert a magyar külpolitikában. A hagyománynak, az évszázados kötelékeknek köszönhetően az 1956-tól mintegy két éven át fagyasztott halmazállapotban tartott viszonyrendszer az adott körülmé2003. ősz 183
