Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Schweitzer András: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések
Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések re hivatkozik. Az 1949-es negyedik genfi egyezmény - melyhez Izrael is csatlakozott - kimondja: „...a háború során történt területmegszállás alapvetően csak ideiglenes de facto helyzet lehet, mely a megszállt hatalmat sem államiságától, sem szuverenitásától nem fosztja meg; egyszerűen csak befolyásolja jogérvényesítő képességét. (...) Következésképpen, a háború eredményeként létrejött megszállásból, miközben az jellegében a valódi tulajdonláshoz hasonlít, egyáltalán nem következik semmiféle jog a terület feletti rendelkezésre." Eszerint - úgy tűnik - a Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitás teljes egészében jogtalan, hiszen Kelet-Jeruzsálem az 1967-es (hatnapos) háború során került Izraelhez, Nyugat-Jeruzsálem pedig 1948-1949-es első arab-izraeli háború során. Izrael ugyanakkor nemzetközi jogi érveléssel (is) megpróbálta alátámasztani Jeruzsálem feletti uralmát. Ennek négy legfontosabb eleme: 1. A brit fennhatóság 1948-as megszűnése után Jeruzsálem tulajdonos nélküli terület (terms nullus) lett, hiszen - az erről rendelkező 1947. novemberi ENSZ Közgyűlés 181 (Il)-es határozata ellenére - nemzetközi rezsim nem vette át a hatalmat. 2. A közgyűlés határozata érvénytelenné vált azáltal, hogy azt az arab államok elutasították, rákényszerítve Izraelt, hogy a zsidó lakossága védelmében Jeruzsálem nyugati felét ellenőrzése alá vonja. 3. Kelet-Jeruzsálem 1967-ben történt elfoglalása önvédelmi háború eredményeként következett be. 4. A Kelet-Jeruzsálemet korábban ellenőrző hatalomnak - Jordániának - nem volt jogalapja annak birtoklására. Jeruzsálem jogi státusának rendezetlensége a brit mandátum megszűnését követően valóban tény, s bizonyos értelemben tény az is, hogy az 1967-es háború, melyben Izrael területét háromszorosára növelte, önvédelmi háború jellegzetességeit mutatja. Kétségtelen tény, hogy a háborút megelőzően Egyiptom lezárta a Tirán-szorost, Izrael vöröstengeri kijáratát, márpedig ez a lépés a nemzetközi vizeken való hajózásra vonatkozó nemzetközi jogot sértette, amellett, hogy szándékosan jelentős kárt okozott Izraelnek, mely az olajat ebben az időben jórészt Perzsiából - a Tirán-szoroson áthaladó tengeri útvonalon keresztül - importálta. Az is tény, hogy 1967 májusában Kairó kérésére vonták vissza az Izrael és Egyiptom között a fegyverszüneti demarkációs vonalon 1956 óta járőrszolgálatot teljesítő ENSZ Rendkívüli Erőket (United Nations Emergency Force, UNEF). Azt az izraeli vádat sem vitatják az arab hivatalos nyilatkozatok, hogy a hatnapos háború első napjaiban Izrael többszöri figyelmeztetése ellenére Jordánia volt az, mely Nyugat-Jeruzsálemet ágyúzni kezdte, hogy eleget tegyen az Egyiptommal kötött katonai szerződésének. Tény az is, hogy Jordánia nem volt Keiet-Jeruzsálem (illetve egesz Ciszjordánia) felett legitim szuverén. Eközben a zsidó állam palesztinai létjogosultságát megalapozta a határokat rendező utolsó törvényes szerződés, az 1922-es mandátumszerződés, mely 2003. tavasz 73
